élnek, üldöztetéseket fognak szenvedni, mind avilágtol. mind az ördögtöl, ezeket tselekedgyék tehát azok kik akristusért üldöztetést szenvednek, hitessék el azt magokal. hogy valamit szenvednek, azt mind meg jövendölte a kristus, szeresék tehát ötet igazán. és az a vigasztalások lehet. hogy az igazságért szenvednek és remélhetik az örökké valo holdogságot melyel meg jutalmaztatik hüségek, ha abban végig meg maradnak.
PÜNKÖSD NAPJÁN.
Imádság
oh’ Istenünk a ki oktatod amái napon a hiveknek sziveket, a szent Léleknek világoságával, adgyad hogy meg elevenitetvén azon szent Lélekel., szeresük, és kedvellyük a mi igasságos, és mindenkor vigasztalásával elhessunk. ami urunk. J: k.
Epistola.
act. Apos.. 2. 1.
És midön bé telnének apünkösd napjai, minnyájan egyenlö képen, azon helyen valának és lön hirtelen az égböl mint egy sebesen jövö szélnek zugása, és bé tölté az egész házat, ahol ülnek vala, és jelenének nékik el osztatot nyelvek, mint atüz, és szálla mindenikre ö közüllök, és bé telének minnyájan szent lélekel, és kezdének szollani külömbözö nyelveken. amint a szent Lélek ád vala nékik szollaniok. valának pedig jérusalemben lako sidok Isten félö férfiak, minden féle nemzetségböl, mely az ég alat vagyon., eszozat lévén pedig sokaság gyülekezék egybe. és meg haborodék elméjében. mert halya vala kiki mind az ö nyelvén öket szollani. almélkodnak vala pedig minnyájan, és tsudálkoznak vala, mondván, imé minyájan ezek a kik szolnak, nem Gallilaéaiké,? és miképen hallottuk mi ki ki a mi nyelvünket. a melyben születtünk, pártusok, és medusok, és Élamiták, és akik mesopotámiát lakják, judéát, és kappadocziát, pontust, és asiát, frigiát, és pamfiliát, Egyiptust, és lybianak részeit, mely Czirene körul vagyon, és a Romai jövevények, a sidók, és a lött sidok, akretaiak, és Arabiaiak, hallottuk öket szollani, ami nyelveinken, az Istennek nagy dolgait.
(II. Épistolák: 578)