hogy abban a szándekban legyünk, hogy azt meg vallani, életünk el vesztésivel is készek vagyunk,
K. Szent János miért mondgya. ujontában. hogy az Isten szeretet., és aki aszeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten ö benne?
F Azért hogy annál is inkáb az elménkre adgya., hogy mitsoda köteleségel tartozunk az Istent szeretni; és a felebarátot, és hogy a mi szeretetünknek, álhatatosnak kel lenni, mivel mind addig valamég a szivünkben meg.marad, az Isten is bennünk meg marad. és mi is ö benne, ellenben pedíg, az Isten nintsen azokal, kik a felebarátot, nem szeretik, vagy akik tsak avilágért, vagy ha a magok hasznokért szeretik ötet, ennek aszeretetnek minden emberekre kel terjedni, atyafi, vagy nem atyafi, jó akaro, vagy ellenség. vagy idegen. az Istenhez valo szeretetünknek ez a tekélletesége, hogy ollyanok legyünk evilágon., amitsodás akristus volt, szeresünk mindeneket söt még ellenséginket is. valamint ö azokot szerette, és legyünk készek, az ö példájára, ha a szükség ugy hoza, életünköt is le tenni üdveségekért
K Mit okozhat bennünk. eza szeretet. és a kristushoz valo hasonlitás
F Azt okozhattya bennünk ez a két dolog., hogy nagy bizodalomal mehetünk az Isten eleiben. az utolso napon. mert ha szent Jakab szerént, irgalmaság nélkül fog meg itéltetni az, aki irgalmaságot nem tett, abizonyos hogy a ki irgalmas volt, valamint hogy az Isten irgalmas., és aki attya fiait szerette, valamint akristus minket szeretet; az itélet napján nagy bizodalomban lehet.
K. Szent János miért mondgya, hogy a félelem nints a szeretetben, hanem atekélletes szeretet, ki rekeszti a félelmet?
F Hogy ezeket meg lehesen érteni, meg kel külömböztetni, akét féle felelmet. az egyikét nevezik szolgai félelemnek, a másikát fiui félelemnek, a szolgai félelem az, a mely tsak a büntetéstöl fél, és a mely el kerülteti avétket, mert tartanak az égéstöl. és nem az Istent meg bántástol, ugy hogy a vétket gyakorolnák, ha a más életben nem volna semitöl is tartani,
K. Ez a félelem nem joé?
F Magában jó, és nem tsak szabad, de tartozunk is félni olyan nagy veszedelemtöl mint apokol., az illyen félelem magában téritti a bünöst., abölts azt mondgya, hogy a ki nem fél, ameg nem igazulhat, az igen hasznos, mert meg gátollya a külsö vétkeket. és meg tartoztattya,
(II. Épistolák: 612)