K. Miért mondgya tehát szent János hogy a félelem nints a szeretetben.?

F Mert it a szolgai félelemröl szól, az Isteni szeretet, mely az Istent mindenek felet szeretteti, és a felebarátot az Istenért, nagy bizodalmat ád. hogy az Isten nem akar minket örökösön el veszteni; és igy ez a szeretet meg gyengitti a félelmet. de a fiui szeretetröl el mondhatni, hogy mentöl inkáb szeretik az Istent, annál inkáb félnek ötet meg bántani. és leg kisebben is ötet meg sérteni.

K Miért mondgya utánna, hogy a félelemnek gyötrelme vagyon.?

F Mert akiben a büntetésnek félelme vagyon. az igasságnak szeretete nélkül. anyughatatlanságban, és gyötrödésben vagyon., fél a gyötrödéstöl. és a gyötrödésben vagyon.

K. Mivel fejezük bé mind azt. valamit mond szent János a szeretetröl?

F Azal fejezük bé, hogy tartozunk tellyeségel szeretni. az Istent, aki oly nagy jóságal szeretet elsöben minket, a midön még az ö ellenségi valánk, ugy anyira, hogy az igen nagy vetekben esik, aki önéki. szeretetiért, szeretetet nem ád, de mely kevesen vannak az ollyan keresztyének, kik illyen nagy dologrol, valoságal meg visgálnak magokot.

K Miröl üsmérjük meg. ha szerettyüké ötet?

F A Mi tselekedetinkröl, arrol ha avéteknek ellene állunké, ha szorgalmatoságal végben viszüké hivatalunkot, abban az állapotban a melyben vagyunk. ha örömel engedelmeskedünké az Isten parantsolatinak, és rendelésinek, példának okáért azt parantsollya mondgya szent János, hogy aki az Istent szereti, szerese atyafiát. is. ha ezt nem tselekeszük, hejában mondgyuk hogy szerettyük az Istent, mert az Apostol szerént, a ki azt mondgya. hogy az Istent szereti, és az atyafiát gyülöli, hazug a. mert aki nem szereti az ö attyafiát a kit lát. az Istent a kit nem lát, mi modon szerethetné.

(II. Épistolák: 614)


Előző oldal | Következő oldal