F Szent Péter nem akarja azt, hogy az Istennek hatalmas keze alat, az emberi elmének nyughatatlansága alá adgyuk magunkot, hanem, hogy mindeneket. az ö hatalmas keze alá vessünk, és tsak ö benne bizzunk., hiven maradván hivatalunkban., vessük akarattya alá magunkot, mivel meg igérte hogy gondgya lészen reájánk., mitsoda rosz dolog történhetik az ollyannak., aki az Isten kezében vagyon. aki tsak tölle vár, és benne bizik., és aki semmitöl nem tart inkáb, mint valamely mástol inkáb félni, mint ötölle.
K. Nem kel tehát magunkot örizni a nyomoruságoktol kisértetektöl, amelyeket elöre láttyuk hogy meg történhetnek, se az élet szükségiröl nem kel gondolkodni?
F Nem hogy nem kellene, de tartozunk azzal., hogy jó modal, azoktol magunkot meg oltalmazuk, és azon lennünk minden okoságal., hogy azok. meg ne történnyenek, a mi fogyatkozásink, vigyázatlanságink, vagy esztelenségink miat, ez az Isten rendelése, és tsak illyen formában adgya meg nékünk segittségit, és mind azt, valami szükséges testünknek, és lelkünknek, de mind ezeket, nyughatatlanság nélkül kel tselekedni, és a nélkül, a hozánk valo szeretet nélkül, a mely minket fel háborithatna, de arra is kel vigyázni, hogy semmit, magunknak, elménknek, fáradságinknak ne tulajdonittsunk, mindenért az Istent ditsöittsük mindenek tölle jönek., minden nap azt mondgyuk néki, ad meg nékünk kenyerünket, mind azt a kenyeret, amely a lelket erösiti, mind azt, a mely atestet táplállya.
K Mitsoda modot ád arra szent péter. hogy meg oltamazhasuk magunkot alelki ellenséginktöl.?
F kettöt ád elönkben, a jozonságat., és a vigyázást. a józanság abbol áll, hogy mértékleteségel., és tsak a szükségért éllyünk, ne tsak az eledelel. de minden világi dolgokal. a mellyekel szent pál szerént ugy kel élni, mint nem élvén, az az, ragaszkodás nélkül. a vigyázás abban áll, hogy szüntelen figyelmezünk magunkra. beszédinkre, gondolatinkra, tselekedetinkre, és szivünkre, illyen formában, mindenkor vigyazunk, és eleit veszük, az ellenség intselkedésinek., ezért is mondgya szent pál. hogy a keresztyének, avilágoságnak fiai, és nem a setettségnek, akik alusznak, a midön az üdveségre kellene vigyázni.
K Mitsoda ellenség az, akire szent péter akrja hogy szüntelen
vigyázunk.
(II. Épistolák: 630)