F Az, az ördög, aki ami halálos ellenségünk, aki tsak azt keresi hogy meg ejttsen. és el veszesen. az oroszlányhoz hasonlittya ötet, a ki minket el akar nyelni, a vétekben vetvén minket, és a vétekböl apokolra, ollyan mint az ordito oroszlány. a ki dühöségel vagyon hozánk, hogy szándékát véghez nem viheti, és hogy az üdvezitö meg segit minket kegyelmével, szüntelen körülöttünk jár, mert tele lévén hamiságal. és tsalárdságal, szüntelen modot keres abban, hogy meg lophasson. és árthasson, se napal. se éttzaka nyugodnunk nem hágy, soha el nem fárad, és szüntelen ostromol, némelykor hizelkedésel, és igérettel, némelykor erö szakal, némelykor ugy mint a kigyó, némelykor mint oroszlány, tartozunk tehát vigyázni, és készen lenni, hanem akarjuk. hogy nyeljen.
K. Mi formában akarja szent péter hogy ellene állyunk.?
F Az erös, és élö hittel, mert 1. ha földi jokal kisért., vagy nyomoruságokal fenyeget. ahit elönkben adgya, az örökös jókót, ha hivek leszünk az Istenhez, és azokot az örökös nyomoruságokot, ha az ellenségünk intselkedésit halgattyuk, 2. ahit elönkben adgya; gyengeségünket. meg üsmérteti velünk nyomoruságinkot., és ahoz folyamodtat minket, akitöl kel várnunk, minden erönket, és aki ollyan mindenható. hogy meg szabadithat minket ellenséginktöl, ahitnek imádsága, segittséget nyer nekünk. és ez a segittség gyözedelmet vétet a kisérteten
K. Miért nevezi szent péter, az Istent. minden kegyelem Istenének.?
F Mert ö kezdete. kut feje. és osztogatoja. minden kegyelmeknek, a melyek az üdveségre valok, annak a kegyelemnek, mely el kerülteti velünk a roszat, és ajót tselekedteti, annak a kegyelemnek. amely békeségel szenvedtett minket, ö érette, annak akegyelemnek. amely eröseké, és álhatatosoká tészen minket ajóban, egy szoval ö tölle várjuk. aditsöséget, a mely meg koronázoja a kegyelmeknek, és amely, oly békeségben tészen minket, a melyet senki el nem veheti töllünk.
Evangyélium
szent luk. 15. 1.
Közelgetnek vala pedig hozája apublikánusok, és a bünösök, hogy halgatnák ötet, és morgolodnak vala a farisaeusok, és az irástudok,
(II. Épistolák: 631)