Epistola
Szent pál. rom. 8. 18.
Mert álitom, hogy nem méltók e mostani idönek szenvedési, akövetkezendö ditsöségre. mely meg jelentetik mi bennünk, mert a teremtet állatnak várakodasa, az Isten fiainak meg jelenését várja, mert hivság alá vettetet ateremtet állat nem akarva, hanem azért. aki ötet alája vetette reménségben, mert maga ateremtet állat is meg szabadittatik a romlotságnak szolgálattyátol, az Isten fiai ditsöségének szabadságára, mert tudgyuk minden teremtet állat, fohászkodik, mind eddig. nem tsak a pedig, hanem mi magunkis. kik a léleknek sengéit vettük, mi is fohászkodunk mi magunkban. az Isten fogadot fiuságát várván. a mi testünknek valtságát.
Magyarázat
K Mit tésznek, ezek a szók, ez életben valo szenvedéseket nem hasonlithatni. ahoz aditsöséghez, amely meg jelentetik mi bennünk?
F Ezek a szók azt jelentik. hogy ami szenvedésink könnyek, és keveset tartok. hogy ha azokhoz az örökös szenvedésekhez hasonlittyuk, amelyeket érdemlettünk, ellenben pedig aditsöség mely a szenvedésnek jutalma, veghetetlen, és örökös és az Apostol. utánna tészi, hogy az Isten meg jelenti bennünk annak idejében azt a ditsöséget, és noha még ez életben. birjuk is annak sengéjit. akegyelem által, el vagyon fedezve. mind mások, mind mi elöttünk, és amelyet az Isten tsak az utolso napon fogja ki nyilatkoztatni. Az Isten országa mi bennünk vagyon. mondgya akristus de anem láttzik még mostanában, most Isten fiai vagyunk, mondgya szent János. még nem jelent meg mitsoda leszünk., tudgyuk hogy mikor meg jelenik ditsöségiben., hasonlok leszünk hozája. mert meg láttyuk ötet amint vagyon. 1 joan. 3. 2.
(II. Épistolák: 635)