is, hogy könyörögjenek érettünk. hadd tudhassuk meg az Isten akarattyát, és engedelmeskedhesünk annak, kerüllyük a fel emeltetést, és kedvünk ellen vegyük azt fel. kivánnyuk ellenben az alatson helyt. akristus, és a szentek. szerént, aki azt mondgya, hogy magunktol. tsak az utolso helyt válaszuk. és hogy az, aki elsö, utolso legyen, vigyázni kel figyelmeteségel. az Isten rendelésire. a mely bizonyos idökben, és alkalmatoságokban maga magát ki mutattya. azon alkalmatoság, és idö keresése nélkül is, végtire meg kel visgálni, ha vettünké az Istentöl elegendö ajándékot, és kegyelmet. valamely hivatalra, többet mint a másikára. nem lehet hogy az ollyan, aki mind ezeket vigyázásal véghez viszi, hogy annak idejében meg ne üsmérje, mire hivatalos, tsak hirtelenségel. ne bányék, és várja tsendeségel annak oráját.

K Nem leheté magunkot meg tsalni. hogy ha némely indulatunkot, és hajlandoságunkot követvén, azt gondollyuk, hogy az Istentöl vagyon?

F Meg tsalhattyuk könnyen magunkot: hogy ha amagunkhoz valo szeretetnek indulattyát, az Isten akarattyának tulajdonittyuk, de az illyen nagy dologban, a mely üdveségben járó dolog, és talám még másoknak is üdveségekben áll, nem kel. tsak a magunk. eszin járni, hanem tanátsot kel kérni alelki pásztorunktol., vagy valamely más Isten félö okos, és értelmes embertöl, hogy ha pedig világi rendben. vagy hivatalban áll adolog. az atyáktol, és anyáktol kel tanátsot kérni. de akiktöl tanátsot kérünk, azoknak nyisuk fel szivünket, és adgyuk elejekben, hogy mitsoda szándékot. és indulatot adot az Isten belénk, vagy mitsoda akadályokot, semit el nem titkolván elöttök olyat, a mi valamely hivatalra valo jóvalásokot, vagy nem jovallásokot okozhatná, és az után kövesük tanátsokot, engedelmeségel, a midön pedig az egyházi rendröl vagyon akérdés, nem szükséges tellyeségel. az iránt tanátsot kérni szüléitöl., mert közönségesen nintsen ahoz szükséges világoságok. hogy arrol itélhessenek, mivel sokan aszülék közül, a fiokhoz valo szeretet miat, nem adhatnak nékik üdveséges tanátsot.

K Mit kel tsinálni, a midön ollyan hivatalra vagy rendre köteleztük magunkot. a melyre azt gondoltuk hogy az Isten hivut, mind azon által, aban akadályokot látunk az üdveségre?

(II. Épistolák: 640)


Előző oldal | Következő oldal