a ki is, az Anyaszent egyház, és hogy azt ne szoval., hanem tselekedetel mutassuk meg, minden idöben, mindenben szolgálván és segitvén másokot, az Isten törvénye szerént, és az üdveségekre valo nézve,
A harmadik. hogy tsendesek legyünk, és meg nyerjük a hiveket, nem a világnak. se ne magunknak, hanem az Istennek, a ki mindennek attya, és aki akeresztyének boldogsága, szent péter, azt akarja tehát, hogy atársaságbol, ki kel üzni, minden veszekedést, haragot, izetlenkedést, hanem tsendeségel szollyunk másokhoz, és hogy ollyan kegyeségel. és tsendeségel legyünk másokhoz, a mely meg erösittse az egyeséget.
A negyedik, hogy joval fizesünk agonoszért, és soha sem gonoszal. a gonoszért, a jóért pedig, ha gonoszal fizetnénk, igen nagy hálá adtalanság volna, mert arra hivatattunk, mondgya az Apostol. hogy az áldást örökségül birjuk, tudni illik, az örökké valo jokot, a melyeket igér Isten fiainak, és a mellyeket meg nem adgya nagy igazságal. azoknak. akik boszu állok, vagy akik hálá adatlanságal fizetnek a jóért, hogy ha hüségel meg tartanák. ezeket a rendeket. a melyeket a szent Lélek ád nékünk, a szent péter szája által, nem volna a keresztyének közöt, anyi veszekedés, ellenségeskedés, viszálkodás, se irigység
K A midön szent péter azt mondgya, hogy aki az életet szereti, és aki boldog napokot akar kivánni, annak meg kel magát tartoztatni az ember szollástol. és a hazugságtol, mitsoda életet kel itt érteni?
F Az örök életet, és azokot a boldog napokot, a melyek meg nem változhatnak, aki részesülni akar abban az életben, és azokban a boldog napokban, meg kel zabolázni anyelvét az Isteni félelemel, és a felebaráti szeretettel. és meg kel magát attol tartoztatni, hogy felebaráttyárol, söt még ellenségéről, is, roszat ne mondgyon. meg ne szollya, meg ne átkoza vagy szidalmaza, vagy leg kisebet is mondgyon olyat, a mi meg sérthetné. egy szoval, el kel kerülni agonoszt, a mely vétek, és követni, aköteleség szerént valo jót.
K Mit kel meg tselekedni szent péter szerént, hogy részünk lehessen aboldog életben.?
F A felebarátal valo békeséget kel meg tartani, amely nélkül nem lehetünk se Istennel, se magunkal. bekeségben. de azt igaz uton kel keresni, kárával, ne légyen lelkünk üsméretinek, ha kárával lenne is földi joszágunknak,
(II. Épistolák: 644)