illyen gondolatok is bennünk, kegyelmétöl vannak, a melyekért, hálákot adván néki, magunknak, tsak a gyalázatot tulajdonittsuk, a mellyet meg érdemlettük, vétkeinkért.

Évangyélium.

szent Math. 5. 20

Mert mondom néktek, hogy ha fellyeb nem bövölkodik ati igazságtok, az irás tudokénál, és a farisaeusokénál, bé nem mentek mennyeknek országában, hallottátok, hogy mondatot arégieknek, ne öly aki pedig öl, iteletre köteles, én pedig mondom néktek, hogy minden aki attyafiára haragszik, köteles az itéletre, a ki pedig mondgya az attyafiának, ráka, köteles agyülekezetre, aki pedig mondgya bolond, köteles a gehenna tüzére, ha azért az ajándékodot, az oltára viszed, és ót meg emlékezel, hogy az atyádfiának vagyon valami ellened, had ót az ajándékodot, az oltár elött, és meny elöször meg békélleni az atyád fiával, és az után el jövén, ad bé ajándékodat.

Magyarázat

K Mit kiván akristus mi töllünk, hogy bé mehessünk a mennyeknek országában?

F. Azt kivánnya, hogy ami igasságunk, és jó erkölttsünk, tekélleteseb legyen, az irás tudokénál, és a farisaeusokénál, ezek, azzal ditsekedének, hogy nagy szorgalmatoságal vitték végben a Mojses törvényit, meg elégedvén, akülsö képen valo jó erköltsel, holot az udveségre, nem elég a, hogy tsak külsö képen legyünk avalláshoz, sem hogy, tsak betü szerént kövesük az Isten törvényit, azt, lélek szerént kel követni, és akristusra valo nézve, aki eredete atörvénynek. ahoz is szabjuk minden indulatit szivünknek, nem elég roszat nem tselekedni, hanem jót kel tselekednünk.

K. Mellyik tehát az a tellyes, és bövölkodö igasság, mely oly szükséges az üdveségre.?

(II. Épistolák: 646)


Előző oldal | Következő oldal