F Mint hogy az aratás nevekedet, az aratoknak számát is meg kelleték szaporitani. a kristus ugyan azon oktatásokot adá nékik. valamelyeket az Apostoloknak, és ugyan azon hatalmat ada. az ö igéjének ki hirdetésire, és a tsuda tételekre, ketten küldé el öket, hogy jobban segithessék egy mást, és hogy jobban hitelt adgyanak, az ö bizonyság tételeknek.
K. Mitsoda nagy aratásrol szól it akristus nékik.
F A sidó népnek. egy részit értette, a mely részt, akristus belsö képen készitté arra. hogy bé vegyék az Évangyéliumát, a melyet ahitre akará hini, mind azon által azt mondá atanitványinak, hogy ugy küldi öket, mint a bárányokot a farkasok közé. mert sokal nagyob volt a számok azoknak. akik meg veték az Isten igéjét, és akik üldözék. az Evangyéliumnak predikátorit, a bárányokhoz hasonlittá öket. mert ök kegyeséget, és együgyüséget mutattak üldözöjökhöz. mind azon által, ezek atanitványok, a kegyelemnek hatalmával, mely vélek munkálodék. sokakot azon farkasok közül meg szelidittének. és valoságos bárányoká változtaták.
K. kitsodák azok, akiket ezek az aratások jelentnek?
F Mint hogy az Apostolok az ö hellyekben lévö püspökököt jelenték, ugy a hetven két tanitványok, jelenték a papokot, kik utánnok következtek. és akiket akristus el küldi az Évangyélium predikálására, meg is mutattya azt, az elküldésben, hogy az ész, és ajó erkölts, nem ád még arra, elegendö hatalmat. hogy valaki az ur szölöjében munkálkodhassék, mert szükséges még ezen kivül szükséges, hogy a szöllö gazdájátol küldessék abban, mind azon által aközönséges hivekis munkálodhatnak abban az ö modgyok szerént, mivel akiket az Isten arra amunkára nem hija, ugy mint szolgait, és pásztorait, leg aláb azoknak, jó példával, és imádságal kel szolgálni. és igyekezni az Anyaszent egyház jóván., ahivek tartoznak az aratásnak urát kérni hogy küldgyön jó munkásokot, és mikor azokot meg adgya imádkozni kel, hogy az Isten áldya meg munkájokot, a tselédes gazdák, és gazdaszszonyok tartoznak munkálodnia gyermekek, és tselédgyek üdveségin, ezért is mondgyák a szent Atyák, hogy a tselédes
(II. Épistolák: 653)