nem foghatnak, amelyeket el rejti avilági bölttsek, és kevély tudosok elött; és tsak, az alázatosoknak nyilatkoztattya ki, az együgyüeknek hitek könnyüé tévén a mi nehez, meg érteti vélek az igazságokot. a maga hittség pedig atörvény mestereit meg vakittya, és hihetetlenné tészen mindent elöttök. mostanában is sokan vannak ollyanok közöttünk, a kik egész élettyeket az irások tanulásában töltik, valamint ez a farisaeus, de akik nem tudgyák valamint ö azoknak valoságos értelmét. titkait, és végit, akiis a kristus.
K Mivel bizonyittá azur. mind azt. amit monda néki,
F Mint hogy ez a farisaeus meg vallá hogy ö volna az a mester. akit az Isten küldöt el, mivel anyi jeleket tészen., a kristus is az ö vallásárol felel néki, mondván, a mit tudunk azt mondgyuk, és mit látunk azt bizonyittyuk. és a mi bizonyságinkot bé nem veszitek, mint ha, azt mondaná. egy olyan bizonyságnak, aki adolgot látta, inkáb kel hinni mint másnak, kel tehát nékem hinned, mivel. azt hiszed, hogy az Isten küldöt engem, a proféták azt mondották néked, amit az Isten parantsolt nékik, hogy mondgyák, de ök azt nem látták amit hirdettek. de én láttam a mit hirdetek, én mennyei dolgokrol szollok néked, azokot pedíg tsak a láthatta aki ótt volt, én pedig ótt voltam., és onnét szálottam le, hogy annak titkait ki nyilatkoztassam. az embereknek, én mennyei mester lévén, onnét hoztam világoságot néked, azt prédikálom amit ótt láttam. és én, nem tsak Istentöl küldetet mester vagyok, hanem még az ö születet Fia, és hozája hasonlo Isten.
K. A következendö szavaival mit akar az ur mondani?
F Azt akarja, hogy az Istent senki nem látta, az egyetlen egy szülöt Fiu, aki az Atyának kebelében vagyon. az üsmértette meg velünk joan 1. 18. ö egyszers mind Isten s’ember,. ugyan azon személy, öröktöl fogva valo Isten, és idötöl fogva valo ember, azért el mondhatá, hogy nem tsak ugy volt menyekben mint Isten, hanem még az ember fia ís ót volt, mert ugyan az, aki ember fia volt, az, az Isten Fia is volt. ez igy lévén, könyü ezeket a szokot meg magyarázni. senki fel nem ment menybe, hanem tsak aki le szállot, menyböl, az ember
(II. Épistolák: 667)