elött., és az én Istenem lett én eröségem, és mondá, kevés nékem hogy szolgám légy a jákob nemzettségének fel állatására,, és az Izrael söprejének meg téritésére, imé világoságul adtalak téged apogányoknak, hogy üdvezitöm légy, a földnek végsö határáig, ezeket mondgya az ur, az Izrael megváltoja, az ö szente, a meg vetet léleknek, a meg utáltatot nemzettségnek, az urak szolgájának, meg látnak a királyok, és fel kelnek a fejedelmek, és imádnak az urért; mert hiv, és az Izrael szentéért, aki téged választot.

Magyarázat

K. Mitsoda szigetek, és távul valo népek azok, a kiknek, aproféta mondgya hogy ötet halgassák, az Isten parantsolattyábol?

F Az, apogányokbol fel álitot Anyaszent egyház a kik ahitre tértenek, és akik üldözéseket szenvedtenek. a kristus nevéért.

K. kiröl beszél itt aproféta?

F A kristusrol, szent Hieronimus szerént, akiröl azt mondgya, hogy az ur meg emlékezet, és hitta ötet még az Annya méhében, hogy munkálodgyék avilág üdveségin, ugyan ezt is teszik szent Josefnek mondot szavai, Gabriel Árkangyalnak, Jésus lészen az ö neve, mert ö fogja meg szabaditani népét.

K Miért mondgyák azt felölle, hogy az Isten, akristus száját tette, mint az éles kardot.?

F Mert akard, mind vág, mind választ, ugy akristus igéje, kegyelmével együt, el választtya. az ember szivét. mind attol., valami nem Istenhez valo, maga is azt mondgya nékünk, hogy nem békeséget jött hozni, a földre, hanem kardot, és hogy el válasza a fiat, az attyátol, és a leányt, az annyátol.

K. Az Isten, mi képen fedezte bé ötet, keze árnyékával?

F Mert, szent Hieronimus szerént, az emberi természetnek gyengeségit, melyet az Isten Fia vette magára, bé fedezte. azö mindenhato Istensége, hogy annak az ö ellenségi ne árthassanak, valamint az Angyal mondá a Boldogságos szüznek, A szent Lélek szál. te reád. és a magoság bélinek ereje meg árnyékoz téged.

K Mitsoda értelemel tette el az Isten ötet, mint a választot nyilat?

F Ennek az, az értelme. hogy az ö Istensége el lesz rejtve az ö embersége alat, valamint anyil ategezben, mind addig valamég, azö szenvedésinek ideje el nem telik.

(II. Épistolák: 670)


Előző oldal | Következő oldal