tekéllé hogy meg fogatná pétert is, valának pedíg akovásztalanok napjai. kit midön meg fogot volna, a tömlötzbe tevé. adván ötet négy negyedes vitézeknek, hogy öriznék, husvét után ki akarván ötet hozni a népnek, és péter atömlötzben tartatik vala, az Anyaszent egyháztol pedig szüntelen imádság lészen vala az Istenhez. ö érette, midön pedig ki akarná ötet hozatni Hérodes, azon éjjel péter két vitéz közöt hál vala, két lántzal meg kötöztetve, és az örzök az ajto elött örzik vala a tömlötzöt. és imé az ur Angyala, melléje álla, és világoság tündöklék ahazban., és meg ütvén apéter oldalát fel költé ötet, mondván, kely fel gyorsan, és le esének a lántzok az ö kezeiröl, mondá pedig az Angyal néki, övedzél fel. és vond fel a sarudot, és ugy tselekedék, és mondá néki, edv reád aruhádot és kövess engemet; és ki menvén követi vala ötet, és nem tudgya vala, hogy valoságos a mi az Angyal által lészen vala, álittya vala, pedig, hogy látást látna, által menvén, az elsö, és a második örizeten, jutának avas kapuhoz, mely avárosra viszen, mely magátol meg nyilék nekik, és ki menvén, által menének egy utzán, és mingyárt el mene töle az Angyal. és péter ö magához térvén, mondá, most tudom bizonyal. hogy el küldötte az ur az ö Angyalát, és ki mentet engem a Herodes kezéböl, és a sidó népnek minden várakozásábol.

Magyarázat

K. Mit lehet gondolni a Hérodes tselekedetiröl aki meg öletvén szent Jakabot. szent Pétert is meg fogattya mert látá hogy a tettzenék a sidoknak.?

F Egyebet nem gondolhatni, hanem hogy veszedelmes dolog azt a hatalmat. melyet az Istentöl vettek, ö ellene forditani., azal ahatalomal el rontani országát, igazságát, és vallását, holot azt arra vették, hogy azt terjeszék, és azokot meg tartassák. de söt még eszerént bánni tsak azért, mert a tettzik a gonoszoknak, és az Isten ellenségeinek, mitsoda szükséges még mindgyárt akezdetin ellene állani arosznak, és nem adni magát az igaságtalanságra, azért hogy kedvezenek a hamisaknak, a midön pedig egyszer arra adgyák magokot, az után aleg nagyob vétekhez is hozá szoknak, mindent seminek

(II. Épistolák: 675)


Előző oldal | Következő oldal