velünk. hogy minket meg világosittson; és nékünk példánk legyen, a te beszéded mondgya a proféta, világosittya lépésimet, és ösvényimet, a mellyekben járok. ps. 118. 105. Én vagyok avilágnak világosága. mondá a kristus, aki követ engem, nem jár a setéttségben, hanem életnek világa lészen annak joan 8. 12.
K Kitsodák azok, akik a setéttségben járnak?
F Mind azok akik akristus világosága és tanitása hellyet, tsak a magok akarattyát. és kivánságát követik, inkáb követvén a magok gondolattyokat, mint az örökké valo bölcseségtöl szabot rendet, az illyenek setéttségben járnak. mondgya szent János, és nem tudgyák hová mennek, mert a setéttség meg vakitotta szemeket: 1 lev. 2. 11.
K. Mitsoda világ az, mely meg nem üsmérte akristust?
F Az, az olyanokbol álló tarsaság. kik a világot, és az világi dolgokot szeretik; kik az ö meg romlot. tartásit, és szokásit követik, kik tsak amagok kivánságira vigyáznak, vakságban hagyván öket az Isten; kik minden elméjeket, bölcseségeket, avilági joknak keresésére fordittyák kik nem láttyák a meg testesült igének világoságát, a mely bennek fénylik, és a melynek hasznát nem vehetik sziveknek meg romlása miat.
K. Miképen lett az ember Istennek Fiává?
F Az Isten az embert amaga képére teremtvén, azáltal ö az Isten Fia vala, de a vétek el törölvén azt a képet, szükséges volt azt meg ujitani, és az elöbbeni képnek formáját eleiben tenni, ugy hogy magát ahoz formalhasa akegyelem által, erre valo nezve kelletet hogy ez az elöbbeni kép, az Isteni Ige, Emberi testet vévén magára, magát láthatova tegye.
K. Mit tésznek ezek a szók. az Ige testé lön?
F Azt teszik hogy az Ige Emberé lön., egy teste, és lelke vala, és azokot meg egyesitette az Isteni személyével., a testen itt az egész Embert kel érteni, hogy meg lásuk mitsoda sokal tartozunk az Isten Fiának, az Irás fel teszi hogy ö testé löt, az az, hogy meg nem elegedet az embereknek leg nemesebb részét venni, ugy mint alelket, hanem még hozánk hasonlo gyenge és halando testet vett magára, a romlandosagon kivül, amelyböl meg akara minket szabaditani, és gyogyitani, hozánk hasonlová akara lenni, hogy minket magahoz hasonloká tehessen; az ö szenttségének követése által, és mint hogy ö az Istennek
(II. Épistolák: 68)