alat, ugy egy ollyan keresztyén, aki meg holt a véteknek, akereszttség által, meg szabadult, az ördög, és avétek rabságábol,, mind végig is kel meg maradni abban a szabadulásban, mert meg halván, valamint akristus meg holt, élni is kel néki a kristusal, mivel akristus fel támadot, és többé meg nem hal, minékünk sem kel tehát viszá térnünk abünre, az után hogy annak ellene mondottunk, nem is kel annak többé szivünkben uralkodni, ezért is mondgya szent pál, hogy a kristus egyszer holt meg abünért, mert magára vette volt, a bünért valo büntetést, hogy azt el töröllye, és hogy alolla az embereket fel szabadittsa, de most élvén, az Istennek éll, Isteni élettel,, és az ö élete örökös lészen.

K. Az Apostol miért akarja hogy magunkot ugy tekénttsük mint meg holtakot avéteknek., és mint élöket az Istennek a kristusban,?

F Azt akarja még egyszer meg mutatni, hogy ez után nem kel a véteknek, és arosz kivánságnak uralkodni, mi bennünk, és többé rendeletlen kivansági alá ne vessen., meg menekedvén egyszer hatalma alol, minden szándékinkot és tselekedetinket az Isten ditsöségire kel szentelnünk, és egyedül ö nékie élnünk, álhatatoságal kaptsolván magunkot hozája, de ezt akristusban vihettyük végben, aki is ami fejünk. és közben járonk, akiben oltattunk, és a kiben vagyon ami életünk.

Évangyélium

szent Mark. 8. 1.

Azokban a napokban midön ismég sok sereg volna. és nem volna mit enniek, egybe hiván atanitványokot, mondá nékik, szanom a sereget. mert imé már harmad napja. hogy velem vannak, és nints mit enniek, és ha éhen botsátom el öket, házokhoz, el fogyatkoznak az uton, mert némellyek közüllök meszünen jöttek, és felelének néki az ö tanitványi, honnét elégitheti meg ezeket valaki kenyerekkel it apusztában, és kérdé öket, hány kenyeretek vagyon. hét, mondának néki, és parantsolá aseregnek, hogy le telepednék a földön, és vévén a hét kenyeret. halákot adván. meg szegé, és adá atanitványinak, hogy eleikbe tennék. és a sereg eleibe tevék, kevés halatskajok is vala. azokot is meg áldá, és eleikbe hagyá tenni. és evének, és

(II. Épistolák: 696)


Előző oldal | Következő oldal