vége ahalál, most pedig meg szabaditatván, abüntöl, az Isten szolgai lévén pedig, gyümöltsötök vagyon a meg szenteltetésre, végetek pedig az örök élet, mert abünnek zoldgya ahalál, az Isten malaszttya pedig azörök élet, a mi urunk Jésus kristusban.
Magyarázat
K. Honnét jö az a testi gyengeség, amelyre az Apostol vigyáz, amidön hivatalunkra oktat?
F. A testnek gyengesége, atestnek meg romlásától vagyon, aki is oly igen meg romlot, avétektöl fogvást, hogy az embert mint egy erövel viszi aföldi dolgok felé, aki inkáb éll, atest, és érzékenységek kivánsági szerént, mint sem a lélek kivánsági szerént, a roszat tselekeszi, melyet nem akarja, és ajót nem tselekeszi, amelyet akarná.
K. Mitsoda értelemel mondgya az Apostol. hogy emberi mód szerént szól, ami testi gyengeségünkért?
F Mert nem kénszeritti ahiveket mind arra, amire kénszerithetné, mivel meg elégszik azzal. hogy tsak anyit tselekedgyenek, az Istenért, amenyit tselekedtek avilágért, és anyit az igazságért, amenyit ahamiságért, mint ha lehetne valami hasonlitást teni aközöt. a mivel az Istennek tartoznak, és amit azö ellenségiért tselekesznek, atehát akeresztyéni aitatoságnak leg aláb valo gradusa, hogy az Istent hasonlo hüségel, és buzgoságal szolgállyák, valamint azvilágot, szolgállyák, ugy adgyák tagjokot az igasságra, valamint azt adták ahamiságra, és atisztátalanságra, mind azon által. tsak ez is ritka mostanában, de mit lehet többet tselekedni Istenért, mint az, amit a világot szeretök tselekesznek a világért,? azt lehet tselekedni, hogy készek legyünk mindent el veszteni, és mindent szenvedni, söt még életünket is fel áldozni avallásért, és az Isteni szolgálatért,; ezt rend szerént nem tselekeszik avilágért, és avétekért, mivel kitsoda akarna. vétket tselekedni. ha bizonyoson tudná. hogy mindgyárt el veszti minden joszágát, vagy életét, az Istenért, és avallásért pediglen. sok számu martyrumok elvesztették joszágokot, és életeket, ugyan eszerént is készek tselekedni mind azok, kik azon igyekeznek hogy meg nyerhesék akeresztyéni tekélleteséget.
K. Véteké a mindenkor, a midön valaki atisztátalanságra, és ahamiságra adgya tagjait, nem történhetiké ameg, hogy az indulatnak sebesége ollyan. hogy az el ragadgya erövel gondolatlanul. és szabadság nélkül.
(II. Épistolák: 699)