K. Hogy kel az igazságra adni atagokot.?
F ugy hogy azokal. tsak az Évangyelium szerént kel élni, kövesük akeresztyéni jó erköltsöket, és mivellyük ajó tselekedeteket, példának okáért. arosz kivánság arra ingerel. hogy valamely személyre tisztátalanságra vivö tekénteteket vessek, az Évangyelium ezt nékünk tilttya, ha szemeimet arra a személyre vetem, eszközi lésznek avéteknek, hogy ha pedig el forditom rola, akoron azokot az igazságra adom, atöbb tagok felöl is hasonlot mondhatni, mindennek kel engedelmeskedni akristusnak, mert mindent meg váltot, és hogy minden néki szenteltetett.
K. Miért mondgya szent pál, hogy szolgája lévén a véteknek, szabadok vagyunk az igazság iránt, és hogy meg szabadulván avétektöl. az Isten, és az igazság szolgájává lettünk.? rom. 6. 18.
F Mert az ember nem azért teremtetet, hogy senkitöl ne fügjön., hanem hogy szolgája lenne az Istennek. az ö örökös urának, és teremtöjének, ha pedig ö tölle nem akar fuggeni, avéteknek rabjává lészen. és annak a teremtet állatnak, akinek szeretete uralkodik benne, két urnak pedig nem lehet szolgálni. se egyszers mind nem engedelmeskedhetik. atest, és alélek törvényének, aki egy alá vettetet, nem lehet hogy a másik alat is legyen. ellenben pedig aki avétek alol meg szabadult, az Isten, és az igazság szolgájává lett, mivel azért mond ellene avéteknek, hogy az Istennek engedelmeskedhesék és ötet szolgálhasa, követvén akeresztyéni igasságot, valoságos szabadság az Istent szolgálni, mivel ötet, tiszta szeretettel szolgállyák, és nem másért. hanem tsak magáért, ö is az egyedül valo jó, és jutalom. mivel egy régi szent Atya szerént, az Isteni szolgálat uralkodás. az is avaloságos szabadság., a midön szeretettel szolgállya valaki az örökös urát, tsalárd szabadság, a világot, a testet, és az ördögöt szolgálni, mert ezek olyan kegyetlen urak, akik azért kivánnak rajtunk uralkodni, hogy el veszesenek.
K. Mik követik. a véteknek valo szolgálatot.?
F Annak gyümöltse az Apostol szerént, az otsmányság: és agyalázat, és annak vége ahalál, és az örökös halál, egy valoságos meg tért bünös, szégyenli ha esziben jut, vétkeinek tselekedetit, hát még amidön abban el vala merülve, mit vett abbol egyebet magának, hanem gyalázatot, az ollyan tselekedetért, amelytöl irtoznak, ajó
(II. Épistolák: 701)