Epistola
Szent pal. 1 cor. 15. 1.
Tudtotokra adom pedig néktek atyám fiai az Évangyéliumot, amellyet néktek prédikálottam. amelyet bé is vettétek, amelyben állotok is, mely által üdvözültök is, miképen prédikálottam néktek, ha meg tarttyátok, hanem ha heában hittetek, mert elöször elötökben adtam, amit vettem is, hogy a kristus meg holt ami büneinkért, az irások szerént, és hogy el temettetett, és hogy fel támadot harmad napon. az irások szerént, és hogy meg jelent Czéfásnak, és az után atizen egynek, az után meg jelent egyszers mind töbnek ött száz atyafiaknál, kik közül sokan meg maradtak mind ez ideig, némellyek pedig el aluttak, az után meg jelent Jakabnak, az után mind az Apostoloknak, mindeneknél utobszor pedig, ugy mint idétlenül szültnek, meg jelent nékem is, mert én leg kiseb vagyok az Apostolok közöt. ki nem vagyok méltó Apostolnak hivatatni, mert az Isten Anyaszent egyházát üldöztem, az Isten malaszttyábol vagyok pedig ami vagyok, és az ö malaszttya. hivalkodo én bennem nem volt, hanem bövebben munkálodtam minnyájoknál, nem én pedig. hanem az Isten malaszttya én velem
Magyarázat
K. Elegendöé az Evangyélium prédikálásának hallása az üdveségre?
F A nem elegendö, azt engedelmeségel kel venni, azt vallani kel. ahoz szabván életünket, és szokásinkot és azt követni kel szeretettel. de emég nem elegendö, azt meg is kel tartani, ahoz kel kaptsolni magunkot, és abban meg is kel maradnunk holtig., akristus kegyelmével valo Évangyélium üdvezit minket, de tsak azokot üdveziti, akik azt meg tarttyák és követik., minden résziben, ezért is szükséges apásztoroknak, és aprédikátoroknak., hogy meg ne elégedgyenek azon, hogy tsak egyszer hirdessék., ha haszonal volna is, szükséges némelykor meg visgalni, ha anép akit oktattak, követié az oktatást. és ha nem hagytaé el, avilági szokásért, az Apostolok szerént. eszekben kel juttatni amit tanitottak, és meg visgálni, ha meg tartottáké, és ha eléb menneké az Isten uttyában. enélkül hejában vették volna ahitet és az igazságot, melyeket nékik prédikálottak, nem elég jól kezdeni, nem kel félben hagyni az utat, hanem eléb kel meni, jó erkölcsröl,
(II. Épistolák: 729)