melyet a samaritanus a sebre tölté, jelentik a szeretetnek kegyeségit, és a dorgálásnak erejét, amelyet el nem kel mulatni, egy értelmes lelki atyának, hogy a mi lelki betegséginkhez valo orvoságot adhason., a samaritanus bé köté sebeit annak az embernek. a mely jelenté, hogy a kegyelem. a mely a mi meg térésünket munkálodgya. meg tartoztattya sebeségit rosz kivánságinknak, és rosz szokásinknak, a sanyargatásal, és a penitentzia tartásal, és el kerülteti velünk az alkalmatoságokot., melyek fel nyithatnák sebeinket, és roszab állapotban tehetnék, az elsönél, a barmára tevé, a samaritánus abeteget, és a vendég fogadoban vivé, mely jelenté annak az örökös orvosnak jóságát, a ki viseli a bünösöknek gyengeségit, és fogyatkozásit, meg téréseknek kezdetekor, és minden módot, és alkalmatoságot ád nékik hogy az Isten kegyelmében viszá mehessenek, és abban meg maradgyanak.

K Mit jelent még a hogy avendég fogadoban viszi abeteget, és a gazda kezében adgya hogy meg gyogyittsa.

F Azt jelenti, hogy a kristus a penitentzia tarto bünöst, az Anyaszent egyház kezében adgya, akit jelente a vendég fogado, és valamely pasztornak gond viselése alá adgya, hogy gyogyittsa, azon orvoságokal. amelyeket az Anyaszent egyház rendelt, hogy azt oktassa. tanittsa, és vezérellye tsak lassan, az igazságnak uttyán, mivel akristus abeteget, nem gyogyittya meg egyszers mind, nem kel azt gondolni, hogy egészen meg gyogyul. mihent büneinek botsánattyát veszi. mivel nagy gyengeségek maradnak még benne, és tsak ahalál szabadittya meg azoktol., alélek gyors. mondgya az ur, de atest gyenge, kinek, kinek arra kel vigyázni. hogy a kevélység, és amaga hittség, meg ne gatollyák, meg gyogyulását., mert a meg történik, hogy ameg térésnek kezdetekor., olyan dolgokhoz akarnak fogni, amelyek tsak azokot illetik, kik már jól elé mentenek az Isten uttyában, agyengeségihez kel magát mérsékelni, félelemben, és magához valo gyanakodásban kel élni, és Istentöl várni, minden eröt, meg. hagyván magát vezetetni, valamint egy gyermek, az Anyaszent egyház bé fogadgya mind azokot kik az üdvezitö kezeiböl mennek hozzája, az ö kebeliben, meg talállyák gyogyulásokot, és mind azt, valami alelki egésséghez kivántatik, azon kivül nintsen se meg gyogyulás, se egésség, se üdveség, de hogy hasznát vehesük gond viselésinek, nagy alázatoságal kel néki engedelmeskedni. és az ö rendelési szerént élnünk, és nem ami magunk akarattya, és hajlandosága szerént.

(II. Épistolák: 740)


Előző oldal | Következő oldal