atöbbit, ellenbe pedig a töb kilentz poklosok sidok lévén, azt gondolák hogy azal ö nékik tartoznak. ez is vala a sidok termeszete, hogy magokot ugy tekinttsék, mint ollyan népet. akinek több része vagyon az Isten kegyelméhez mint atöbb embereknek, ugyan ezert is valának olyan irigységel, amidön látnák, hogy a pogányoknak is hirdetik az Évangyéliumot, mivel az eredete aháláadatlanságnak., és az irigységnek, az a belsö kevélység, a mely azt gondollya, hogy mindenel tartoznak néki, és amely mindeneket meg vett, hogy hálá adok lehesünk, legyünk alázatosok, el hitetvén magunkal, hogy az Isten nékünk semivel sem tartozik, tekenttsük magunkot, mint idegeneket Isten elött. és irgalmaságal fog reánk tekénteni.
K. kire esik még a kristus panaszolkodása, melyet tett a kilentz poklos hálá adatlanságokrol.?
F Sok számu ollyan keresztyénekre., kik meg szabaditatván a külsö nyomoruságoktol. aháláadatlanságnak betegségibe esnek, a mely veszedelmeseb a nyomoruságnál, amidön pedig valamely veszedelemben. vagy betegségben vagyunk, akoron buzgoságal imádkozunk, másokot is imádkoztatunk. és jövendöre szép dolgokot teszünk fel magunkban,. de mihent az Isten segittségiböl, meg szabadulunk a veszedelemtöl, el felejttyük minden jó szándékinkot, és igéretinket, és ismét, szokás szerént valo életünkhöz fogunk, nem gondolkodván arrol, hogy meg hálállyuk életünk meg jóbbitásával., az Isten joságátol vett kegyelmet, mondgyunk hasonlot, alelki nyomoruságokrol., mitöl vagyon, hogy ollyan gyakorta esünk viszá avétekben, hanem attol, hogy minek utánna, atett vétkeinkért botsánatot, és kegyelmet vettünk volna, Istentöl, azokot mindgyárt el felejttyük, és az illyen háláadatlanság által. sokal roszab állapotban esünk az elsönél
KÁNTOR SZEREDÁJÁN-
Imádság
Enged meg uram, alázatos könyörgésire tselédidnek, hogy a szivek a vétektöl el távozék, amidön el távoztattyák a rend szerént valo eledeleket testektöl; a mi urunk J. k.
(II. Épistolák: 747)