F Ez a példa sokakot szégyenbe hoz amostani keresztyének közül, kik olyan tudatlanságban élnek, nem tudván a vallásnak leg föveb, és leg szükségeseb részeit. és akik oly keveset gondolnak mind azal; a mi az üdveségeket illeti, az ó testamentum vala a sidok rende, az uj pedig amiénk, tartozának a Mojses törvénye szerént élni, mi is tartozunk élni az Évangyélium szerént, azok a sidok. képei, és árnyéki valának a keresztyéneknek, mind azon által, egy irás tudo eleiben gyülekeznek, és kérik hogy tanittsa öket, akeresztyének pedig egész életekben sem gondolkodnak arrol. hogy az olyanokhoz menyenek kik azért rendeltettek az Anyaszent egyházban. hogy öket tanittsák. az Évangyéliumi igazságokra,, és az Isten uttyan valo járásra, lehete ennél nagyob gondolatlanság, vannak pásztorok. és doktorok, de majd senki sem gondolkodik arrol, hogy azt meg tanulhassa, miképpen kerülhesse el az örökös veszedelmet. és üdvezülhesen. söt még a midön apásztorok prédikállyák az igazságokot, nem halgattyák öket, hát még hogy oktatnák magokot a szent könyvekböl. és hogy halgatnák azokban. az örökös pásztor szavait.
K. Mit tselekedék anép, a midön Esdrás fel nyittá a törvénynek képit,?
F Az egész nép fel álla, atorvényhez. és az Isten igéjéhez valo tiszteletéböl, ugyan ezen okbol kelnek fel mostanában is a midön az Évangyéliumot kezdik olvasni a mise alat, mivel ahiveknek ugy kel magokot tekénteni mint szolgákot, kik fent álva halgattyák az urok parantsolatit, hogy hamaréb vihesék azokot végben., amidön az Évangyéliumot olvasák. akor akristus maga szól hozánk, és elönkben adgya szent akarattyát, kövesük azt gyorsaságal, akár mit kiványon töllünk.
K Mire tanit minket Esdrás, a ki az urat meg áldgya, minek elötte az olvasást elkezdgye.?
F Ezel, igen nagy példát ád elönkben, hogy mi is az Istenhez emellyük szivünket, minek elötte az ö igéjének olvasásához, és más egyeb tselekedetekhez fogunk. imádván ötet, mint mindennek kezdetit és végit, kérjük a szent Léleknek meg világositását, és segittségét, amely nélkül semi hasznost nem tselekedhetünk az üdveségre, egyeztesük meg lelkünket, és szivünket akristusal, akinek nevében
(II. Épistolák: 749)