kel tseleknünk szent pál szerént mind azt, valamit tselekeszünk, ditsérni kel az Istent, és meg hálálni néki mind azokot akegyelmeket. a melyeket vettünk az ö jóságátol, kérjük hogy azokot tarttsa meg, és nevellye bennünk,

K. Mitsoda elmével halgatá anép, atörvénynek olvasását?

F Az irás azt mondgya, hogy az egész nép sir vala. a midön hallá a törvénynek igéjét. ugy anyira, hogy Esdras. és a leviták kételenitetének a népet vigasztalni, hasonlo dolgokot kellene okozni a sziveinkben, az olvasásoknak, és az igeknek, a melyeket hallunk, de sokan akeresztyének közül, oly keveset gondolnak az igazságokal., hogy minek utánna azokot hallották, vagy olvasták volna, azon keménysegben maradnak mint annak elötte, mi okoza azt a meg keményedést, hanem avilági szeretet, mely a szivekben uralkodik, és tsak a földi jókót kedvelvén, a menyeiekel nem gondolnak,

K. Mitsoda okal akará Esdrás meg vigasztalni keserüségében?

F Elejekben adá, hogy az a nap szent volna, és az urnak szenteltetett, és azért örömben kel lenni, az Anyaszent egyház, elönkben adván ezt apéldát, meg érteti velünk, hogy vagyon ideje a szomoruságnak, és ideje az örömnek, a nagy böjt, akántorok, avigiliak. olyan idök. a mellyekben ahiveknek penitentzia tarto szomoruságban, és sirásban kel lenni, ellenben pedig ahusveti idök, ollyanok, a melyeket belsö, és lelki örömben kel tölteni, meg hatván sziveket azok atsudák, amelyeket az Isten tett üdveségekért. olyan idök, amelyekben amenyei tárház meg nyitatik, és a menyei kints azokra hintetik, akiknek elegendö tiszta szivek vagyon hogy azt be vehessék, az, akegyelemnek, és az áldásnak ideje, a melyben, a földön lévö igazaknak meg kel egyezni amenyeiekel, hogy együt ditserhesék az Istent.

K. A midön Esdrás azt jovallá anépnek. hogy egyék kövér hust, és uj bort igyék, és reszeltesse azokbol azokot akiknek nintsen, az Anyaszent egyház mitsoda oktatást akarja hogy vegyünk ezekböl magunknak.

F Azt akarja ezekel meg mutatni, hogy mi formában kel az innepeit meg szentelni, ez által arra int, hogy legyünk abban az állapotban., a melyben méltán ehesünk a szent áldozatbol. melyet ajánlanak a mi oltárinkon, táplállyuk lelkünket a makula nélkül valo báránynak testével, igyuk, az érettünk ki ontot vérit, hogy a lelkünk tápláltasék

(II. Épistolák: 750)


Előző oldal | Következő oldal