akegyelemel. melyet azokban ád nékünk, azt is meg láthattyuk ezen példábol, hogy a midön enni adunk jó akaroinknak, és atyánk fiainak, tsak az atyafi szeretet. abékeség. és az egyeség meg tartásának kedviért kel tselekedni. és nem a mértékletlensegnek, és adorbézolásnak kedviért, a mellyek nem illenek akeresztyénekhez, de akor is, a sok költtségel kárt nem kel tenni a szegényeknek. hanem tiszteségel, mértekleteségel, és keresztyéni modon menyen végben avendéglés, és hogy a szegények akik eleget nem tehetnek szükségekröl, leg aláb az olyan vendégségben., valamely könyebülésit vehessék nyomoruságoknak, valamint erre inté Esdras a sidokot.
Évangyélium.
szent Mark. 9. 16.
Es felelvén egy a sereg közül. mondá, Mester hozád hoztam a fiamot kiben néma lélek vagyon. ki valahol ötet meg ragadgya. le tsapja ötet, és tajtékozik, és a fogait tsikorgattya, és el szárad, és mondám atanitványidnak hogy ki üznék azt, és nem tselekedhették, ki felelvén nékik mondá. oh’ hitlen nemzettség, meddig leszek nálatok, meddig szenvedlek titeket, hozátok hozám ötet, és el hozák ötet, és midön látta volna ötet, alélek mindgyárt meg haborittá ötet, és a földre vettetvén, fetreng vala tajtékozván, és kérdé az attyát, menyi ideje vagyon hogy ez esett rajta, amaz pedig mondá, gyermekségétöl fogva, és ötet gyákorta atüzbe, és a vizekbe vetette, hogy el vesztené ötet, de hamit tehetz. segély bennünket, könyörülvén rajtunk, Jesus pedig mondá neki, ha hihetz. mindenek lehetségesek ahivöknek. és azonnal fel kiáltván agyermek attya, köny hullatásokal mondá, hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet. és midön látná Jésus az egybe futo sereget, meg fenyegeté a fertelmes lelket, mondván néki, siket, és néma lélek, én parantsolom néked meny ki belölle, és többé beléje ne meny. és fel kiáltván, és igen szaggatván, ötet, ki mene belölle. és lön mint a hólt, ugy hogy sokan mondanák hogy meg holt, Jésus pedig akezét fogván, fel emelé ötet, és fel kele, és mikor bé ment volna aházba, a tanitványi kérdék ötet tikon. miért nem üzhettük mi ki azt. és mondá nékik, ez a néma, semmivel ki nem mehet., hanem tsak. imádságal. és böjtel.
(II. Épistolák: 751)