KÁNTOR SZOMBATTYÁN
Imádság
oh’ Istenünk aki alángnak sebeségit meg tartoztattad, a három ifjuért, engedgyed nékünk szolgaidnak, hogy semmi vétkes indulat bennünk fel ne gerjedgyen. ad meg ezt a kegyelmedet a mi urunk J.k.
Epistola.
szent pal. sidok. 9. 2.
Mert az elsö sátor meg tsináltatot, melyben agyertya tartok valának, és az asztal, és aki tött kenyerek, mely szentnek mondatik, a második superlát után pedig a sátor, mely szentek szentinek mondatik, benne lévén az arany temjénezö, és a szövettség szekrénye, minden felöl aranyal bé boritatván, melyben a manna tarto arany veder vala, és az Aaron veszeje, mely meg leveletzet, és a szövettség táblái, és azon felyül a ditsöségnek kerubimi valának, bé árnyékozván a kegyelem táblát, melyekröl egyenként most nem kel szollani. ezek pedig igy lévén el rendelve. az elsö sátorba ugyan mindenkor bé mennek vala a papok, az áldozatok szolgálattyát el végezvén, amásodikban pedig, esztendöben egyszer, egyedül a fö pap. nem vér nélkül, melyet bé mutat az ö maga, s’anép tudatlanságáért, azt jelentvén a szent Lélek, hogy még nem nyilatkoztatot volna meg a szentek uta, az elsö sátor még fent álván, mely a jelen valo idönek példája. mely szerént ajándékok, és áldozatok mutattatnak bé. melyek lelki isméret szerént, tekélletesé nem tehetik a szolgáltatót, ha nem tsak az ételekben., és italokban., és külömb féle mosodásokban, és atestnek igazságiban. melyek a meg jobbitásnak idejéig voltak rendelve. a kristus pedig a következendö jóknak fö papja, elö álván, nagyob és tekélleteseb sátor által, mely nem kézel tsináltatot, az az, nem efféle alkotmányu, sem a bakok. vagy borjuk vére által, hanem atulajdon maga vére által, ment bé egyszer a szent helybe, örök válttságot találván.
(II. Épistolák: 761)