F Mert mind azok, akikben a szent Lélek. azokot a mennyei gyümöltsököt hoza. a törvénynek minden parantsolatit bé töltik. szeretettel, és az által nem tarthatnak azoktol., a mikel fenyegeti a törvény azokot. akik azt által hágják. de söt még várhattyák azt a jutalmat, a melyet igér azoknak., kik hiven azt meg tarttyák. és igy atörvény. nem ellenek, hanem mellettek vagyon.
K. Miröl lehet azt meg üsmérni hogy akristusé vagyunk, és hogy ha valoságos keresztyének vagyunké?
F Arrol, amidön fel feszittyük atestet rendeletlen kivánságival. együt, ugyan ezt is tselekeszik, a midön el kerülik az alkalmatoságot mely arosz kivánságokot fel indithatná, a midön az érzékenységeknek kapuját bé zárják, meg fosztván öket agyönyörüségektöl. a melyeket ohajttyák a midön a szüntelen valo tusakodásal atestet meg gyözik, és sanyargattyák. hogy meg tsendesithessék sebeségit, és el olthassák kivánságit. amidön minden magunk viselésiben aléleknek kivánságit követtyük. és azokot ajó erkölttsököt mivellyük, a melyek ellenkeznek a természet hajlandoságival., illyenek a szeretet, az alázatoság, a békeséges türés, a tisztaság, és több illyenek.
Évangyélium
szent matth. 6. 24.
Senki két urnak nem szolgálhat, mert vagy egyikét gyülöli. és a másikát szereti, vagy egyikét el szenvedi. és a másikát meg veti, nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak, az okáért mondom néktek, ne legyetek szorgalmatosok lelketekröl, mit egyetek, se testetekröl miben öltözetek, nem jóbbé alélek az eledelnél, és atest nem jóbbé az öltözetnél, tekintsétek az égi madarakot mert nem vetnek, se nem aratnak, sem tsürökben nem gyüjtenek, és ati menyei atyátok táplállya azokot. nem betsületesebbek vattoké ti azoknál. kitsoda pedig közületek gondolkodván adhat magosságához egy könyöknit, és aruházatrol miért vattok szorgalmatosok. nézzétek a mezei liliumokot, mint nevekednek, nem munkálodnak, se nem fonnak. mondom pedig néktek, hogy salamon sem volt minden ö ditsöségében fel öltözve. mint egy ezek közül. ha pedig amezei füvet mely ma vagyon, és holnap a kementzében vettetik, az Isten igy ruháza,
(II. Épistolák: 770)