Istenért tselekeszük. és az ö szeretetivel valo hittel, a midön tsak az ö ditsöségit, a magunk üdveségit. és a másokét keresük, azok kik atestben vetnek, tsak romlandoságot, vétket, és veszedelmet aratnak, érdemek szerént, de a kik a lélekben vetnek. az örök életet arattyák.
K Mivel fejezi bé az Apostol. mind azokot a miket mondot.?
F Azzal hogy meg ne szünnyünk ajó tselekedettöl, mert ha szinte ajutalom ki nem tettzik is ez életben, azt annak idejében el veszük, és hogy mindenekel jót tegyünk, amég idönk vagyon. az életnek minden része drága. azzal jól kel élnünk. és annak egyik részit se tölttsük ugy el. hogy véghez ne vigyük mind azt ajót. a melyet az Isten kiván töllünk, abban arendben. amelyben tett minket. de a jó tételböl, senkit ki nem kel rekeszteni, mert a keresztyeni szeretet, mindenekre el terjed. valamint a mennyei Atyáé, akit például ád nékünk az Évangyélium.
K. Az Apostol, nem hagyaé hogy leg inkáb bizonyos személyeket tartozunk segitteni szükségekben.?
F Igen is azt hagya, hogy leg inkáb ahitnek tselédivel tegyünk jót, akik velünk egy hitben vannak. tartozunk tehát. fö képen. az Isten szolgait segitenünk, azokot akik Istenesen élnek, akik nyomoruságban estenek. valamely véletlen történetbol., vagy mások igaságtalanságokért, az illyenek valoságal. a kiket nevezik az ur tselédinek
Évangyélium
szent luk 7. 11.
És lön. az után avárosban mégyen vala, mely Náimnak hivatatik, és mennek vala véle atanitványi, és sokaságos sereg, mikor pedig aváros kapujához közelgetne. imé egy halot vitetik vala ki. egyetlen egy fia az annyának. és ez özvegy vala. és avárosnak sok serege ö véle, kit mikor látot volna az ur, könyörülvén rajta, mondá néki ne sirj, és oda járula, és illeté akoporsot, azok pedig akik viszik vala, meg állának, és monda. ifiu, néked mondom kely fel, és fel üle, aki meg holt vala, és szollani kezde, és adá ötet
(II. Épistolák: 779)