mellyeket reánk botsát, egy szoval akristust kel követni. ebböl áll, az egész keresztyeni élet.
K. Leheté követnünk szent Péternek. szent János iránt valo tudakozodását.?
F Emberi gyarloság vala még ebben az Apostolban mivel tsak azt kelletet volna néki meg tudni, hogy mit parantsol az ö mestere, és követni ötet, minden nyughatatlanság nélkül, hogy hová lészen szent János, holot az ötet nem illette, minekünk tsak épen azokrol az igasságokrol kel szorgalmatoskodnunk, amelyeket Isten ki nyilatkoztatot nem tudakozodván arol. a mit el akart rejteni, mi tselekszi azt, hogy gyakorta magunkot el felejttyük, és köteleséginket el mulattyuk, nem más, hanem hogy, a mások dolgaiban. felettéb árttyuk magunkot, aleg mélységeseb tudományok is haszontalanok., söt még ártalmasok, azoknak, kik hivatalokot nem tudgyák., vagy akik azokot bé nem töltik, szent Pál meg elégszik akristust, és a meg feszitetet kristust tudni. 1 Cor. 2. 2
K Miért felele az ur néki ollyan homályoson?
F Mert észre akará véle vétetni. hogy az ö kérdése nem volna helyes, meg is akará feddeni szorgalmatoskodásárol, ezel arra tanyit minket, hogy tsak egyedül a magunk hivatallyára vigyázunk. és tsak azt az utat kövesük békeségel; és hüségel. amelyen az Isten akarja hogy hozája mennyünk. nem visgálodván. senem nyughatatlankodván azon., hogy mitsodáson vezet másokot, mi nékünk az Isten akarattyát kel követni, és azon az uton járni, a melyet mutat nékünk, másokot pedig hagyuk járni olyan utan. amelyen az Isten vezeti oket, nem is mehetünk hozája más uton, hanem amelyre tett minket, hogy ha mást keresünk el tévelyedünk, és veszedelemben esünk.
K. Miért tartozunk a szent Janos szavát el hinni, amidön azt mondgya hogy igaz az ö bizonysága?
F Mert szent János magában. tsak egy közönséges halász lévén, magátol nem beszélhetet volna az Istenröl oly bölcseségel. és Isteni képen az Evangyéliumában ha aztot nem az Isten sugarlotta volna; még ezen kivül a püspökök, és ahivek. akik iratták véle az Évangyéliumot. tudván jól azokot a dolgokot a melyeket abban irt, soha az ellen semit nem mondának, hanem igaznak vallák lenni mind azt, amit irt.
(II. Épistolák: 78)