egyház a végre is tselekedte, hogy minket a szenvedésnek szeretetire indittson. föképen a Mártyrumságra, mert ha az Isten meg jutalmaztatta az ollyan gyermekeket kik nem akaratal valo halált szenvedének, az ö Fiáért, mitsoda jutalmat nem tart azoknak, kik szabad akaratbol szenvednek érette, és akik magok akarattyokbol követik a Bárányt, az az, kik örökösön kaptsollyák magokat hozája, magokot el szánván., az érette valo szenvedésre; és halalra.
K Mitsoda Bárányrol emlékezik szent János
F A kristusrol, a ki valoságos husvéti Bárány fel áldoztatot mi érettünk, hogy meg mosna, és meg tisztitana büneinkböl, vére ki ontásával, és kegyelmet érdemlene, hogy meg hallyunk ö érette, és ö véle a sion hegye melyen láttya szent János a Bárányt, az Anyaszent egyházat jelenti, akivel a kristus vagyon. akit szent Lelkével vezérel, és elevenit, és akiben minden nap ajánlya magát az Attyának.
K. Azok a száz negyven négy ezer lelkek kik a kristusal vannak a hegyen., kitsodák azok?
F Azok ahivek, föképen amartyrok, kik akristusal. és ö érette szenvednek., ahit által véle vannak, a melyel bé veszik tanitását, remélven öbenne, buzgoságal várják véle valo meg egyezéseket, és hogy részesülhesenek ditsöségében.
K. Mit tészen a, hogy a Báránynak. és az ö Attyának nevek, a homlokokon vagyon irva?
F Ha azt a két nevet visellyük, avaloságos keresztyének nevét visellyük, és nyilvánságosan meg mutattyuk beszédinkel, és tselekedetinkel, hogy az Istené és a kristusé vagyunk, nem szégyenelvén, se nem tartván attol., hogy a világtol meg vettetünk. és üldöztetünk, egy szoval mindenek elött, vallást teszünk akristusrol. és az ö tudományárol, minden emberi tekéntet nélkül,
K. Mitsoda szozat a, mely az Égböl jö; és a mely ollyan mint a vizeknek zugása,?
F A nem más, hanem asokaságnak szava, akiket a kegyelem meg oltalmazot a világi romlástol; de föképpen a szüzeké. akik tekélleteseben részesülnek a kristus tisztáságában, és mindnyájan éneklik az Isten, és a kristus ditséretit, ki öket meg váltotta kegyelmével, az olyan új ének, a melyet tiszta örömel eneklik, és a mely
(II. Épistolák: 80)