Epistola.
Szent. pál. Efess. 5. 15
Meg lássátok azért atyám fiai mint járjatok óva, nem ugy mint esztelenek, hanem mint böltsek, meg váltván az idöt, mert anapok gonoszok, az okáért ne legyetek esztelenek, hanem meg érttsétek mi légyen az Isten akarattya, és meg ne részegedgyetek boral, melyben bujaság vagyon, hanem tellyesedgyetek bé szent Lélekel, szolván magatok közöt soltarokal. és ditséretekel, és lelki énekekkel, énekelvén. és ditséretet mondván ati sziveitekben az urnak, hálákot adván mindenkor. mindenekért. ami urunk Jesus kristusnak nevében., az Istennek, s’ az Atyának.
Magyarázat
K. Mitsoda az a vigyázás a melyel akarja szent pál hogy a hivek visellyék magokot; és az esztelenség amelyet hadgya hogy el kerüllyék.?
F A vigyázás egyik része az értelemnek, a mely ahitnek világánál meg mutattya nékünk atört, a melyet nékünk vetet üdveségünknek, látható, vagy láthatatlan ellensége, az a vigyázás meg is tanit arra, hogy miképen kerüllyük azt el, akor pedig esztelenek vagyunk, ha vigyázásal nem élünk,
K kitsodák azok, akiket az Apostol. böltseknek nevezi?
F Azok, akik nem tamaszkodnak, amagok böltseségekre, se az emberi elmének világoságára, hanem akiknek minden tselekedetek., és magok viselések, ahitnek világoságához vannak mérsékelve, ugy anyira hogy méltán hihatni öket világoság fiainak, akik tsak. az üdveségeket, és az Isten ditsöségit tekintik,
K. Mit ért agonosz napokon, és az idö váltásán?
F Gonosznak nevezi, avéteknek, akisértetnek, az üldözésnek, tévelyedésnek napjait, amely napokon az embernek gonoszsága gyozedelmeskedik, amelyeken pedig agyengék meg botránkoznak, és az igazak meg gyengülnek, az idö váltásán érti, hogy minden tehettségünkel meg oltalmazuk magunkot. azoktol agonosz napoktol, vigyázván akisértetekre, azt is érti, hogy helyre hozuk a penitentzia tartásal, atévelygésben el töltöt életünket, és ahejában valoságban el vesztet idöt, hogy a következendö életünknek minden szem pillantásit. tölttsük bé jó tselekedetekel, el hagyván avilági rosz dolgokot, perlekedéseket, és a veszedelmés másokhoz valo ragaszkodásokot, nyerjünk
(II. Épistolák: 808)