és aházi öltözetben valo tzifraságot, a sok mulattságot, játékot, látogatást, és több efféléket, a melyekböl a vilagiak szükséget tsinalnak,
K. Mellyek tehát azok a szükséges dolgok, a mellyekel. egy keresztyén szabadoson élhet?
F Azok a mellyek az Isten rendelése, és akarattya szerént szükségesek, ugy mint az életnek, egésségnek. és jószágnak meg tartása, de ugy hogy ezeket ne szeresük telhetetlenségel., kivánságal, és rosz uton modon., ne kivánnyuk azt meg tartani, és szaporitani, aszükség felet valot a szegényeknek adni, lehet illyen modon a világi jót meg tartani, sőt meg kel is. mert az Isten azt parantsollya, tsak hogy a sziv ahoz ne ragaszkodgyék, és az Isten ditséretire forditassék, mert a teremtett állattal valo élés szükség nélkül, a mely el von az Istentöl, és a mellyet nem fordittyák az ö ditsösegire. az üdveségre, vagy a felebaráti lelke hasznára., az ollyan a meg romlot természetnek hajlandoságátol veszi eredetét, amelynek is tartozik minden keresztyén ellene állani.
K. Az Isten Fia, miért vevé magára a Jésus nevét a környül metéléskor?
F Mert azért jött el, és azért vett testet magára, hogy az embereket meg válttsa, meg szabaditván öket bünökböl, hogy pedig a két természet ki tessék., ezt a két dolgot egyesé tészi, ugy mint, a környül metélés meg mutattya hogy ö Ember, és a Jesus neve, hogy ö Isten, mivel tsak egyedül az Isten szabadithattya meg az embert büneiböl, és üdvezitheti ötet, ki óntván vérét környül metélkedésekor, magának vevé az üdvezitö nevet. meg akarván nékünk mutatni, hogy tsak anyiban lészen nékünk részünk az üdveségben., a menyiben el vonnyuk magunkot magunktol. és mindentöl, alelki környül metelés által, és tsak anyiban is részesülünk a kristus szenvedésiben.
K Miképen kel tisztelni a Jesus nevét?
F Igen nagy tisztelettel kel ahoz lenni, mivel az Apostol azt mondgya, hogy az Isten olyan nevet ada akristusnak, a mely minden nevek felet valo. hogy az ö Nevére minden térd meg hajollyon, mind a Menyekben. mind a földön. mind a föld alat, phil. 2. 9. 10. de nem a betüböl álló névnek adgyák a tiszteletet, hanem a kristusnak magának, mint üdvezitönek, azért is mindenkor nagy figyelmeteségel,
(II. Épistolák: 90)