azon igyekezünk hogy a testi rosz kivánságokot el veszessük, és azon testet tagjaival, és érzékenységeivel az Isten szolgálattyára szentellyük, apenitentzia tartás, és a sanyargatás által. ugy hogy a füleink tsak azokot halgassák, és a szemeink azokot tekinttsék, amik az Istenhez vezethetnének, a mi lábaink ne járjanak, és kezeink ne munkálkodgyanak egyeben, hanem abban, ami az Isten, és felebaratunk szolgálattyát, és üdveségünket tekénti, a száj keresztyéni mértékleteségel és tsak a szükségért vegye az eledelt, anyelv. ne szollyon hanem okoságal. és tsak akor, a midön szükségeseb szolni mint halgatni, tsak az Isteni szeretettel szollyon. egy szoval. atest mindent az Istenért tselekedgyék, tsak az ö akarattyára, és igasságára vigyázon,
K. Miért akarja szent Pál hogy a mi testünk élö, és szent ostya legyen?
F Azért, mert akár mely jóknak láttassanak lenni a mi tselekedeteink, de azok meg holt tselekedetek., és nem erdemlik hogy az Istennek ajanltassanak, hogy ha nem azö szeretetéböl inditatnak, és nem azö szent lelkétöl kezdodnek. mivel azok, tsak anyiban lésznek szent tselekedetek, a menyiben meg lésznek tisztitatva a vétektöl, tsak illyen formán is lehetnek kedvesek az Isten elöt, mert a bölcs szerént, a szent Lélek nem lakik avétekel. meg ferteztetet testben., azért azt kivánnya az Apostol akeresztyénektöl, hogy élö, és szent áldozatot ajánlyanak, nem ugy mint a sidok.
K. Miért mondgya szent Pál, hogy a mi testünk áldozattyának, okos, és lelki tiszteletnek kel lenni.?
F Mert a tiszteletnek, és a tiszteségnek. melyet adunk az Istennek. atestünk áldozattyával, nem kel testinek, és tsak külsö képen valonak lenni, hanem belsö képen valonak. az az, hogy tiszta szeretettel kel azt néki ajánlani, és meg mutatni, hogy a teremtet állattol el távozván, tsak ö hozája kaptsollya magát a szivünk, és tsak önnön magát keresük jutalomul, joan. 4. 24. ugyan ezt is tanittya nékünk a kristus. mondván, hogy az Istent lélekben. és igazságban kel imadni, ez a tisztelet nem okos, hogy ha tsak avilági félelemböl, és haszonért vagyon, nem is lelki, hogy ha tsak nem az Isteni szeretettöl inditatik.
(II. Épistolák: 99)