idegen országban mehesen, találkozik olyan alkalmatoság hogy valamely nagy ural el mehet, és ha mester ember, a tolvajok el nem veszik tölle mesterségét. ollyan országban mennyen. ahol amaga mesterségét. jobban meg tanulhattya, az atyák. és az anyák. ha szinte szegények is. de azon igyekezenek. hogy a fiok, gazdagok legyenek. ajó erkölcsökben.
Három idöre osztatik tehát egy iffiunak neveltetése, az elsö a gyermekségnek ideje, amelybe még az elme ki nem mutathattya magát, és meg külömböztetést nem tehet. ez is az az idö, a melybe, az anyának kell gondot viselni reája, a második idö az, amelybe fel nevelik a joerkölcsnek magját. a melyet az anya hintet volt. el. ebben az iffiu elmében. ez az idö illeti az atyát. aharmadik idö az, a melybe az elméje meg érvén, a maga hatalma alá botsátatik.
De soha ugy nintsen. a maga hatalmában; hogy az attyának, és az annyának. tisztelettel. szeretettel. és háláadásal ne tartoznék. mivel azal tartozik tellyeségel az Isten törvénye szerént. abölcs azt mondgya, hogy aki az attyát meg szomorittya, és az anyát meg keseriti, az utálatos. aki pedig tiszteli az anyát, a kintset gyüjt, és a ki tisztességet ád az attyának, a jövendöbe örül öis, a fiainak. könyörgése meg halgattatik, és hoszu életü lészen.
Nagy szeretettel kell tehát lenni az atyákhoz, és az anyákhoz, akár mely nyomoruságban essenek is, fiam, segéllyed vénségében atyadot, és bánattal ne illessed ötet éltében. és ha valamikor meg fogyatkozik. értelmében. meg botsássad néki, és éktelenségel ne terheld ötet. hanem tisztességet tégy néki. Eccles.3. aki az attyát el hagya, az utálatos, és a ki meg keseritti anyát, az Isten azt meg átkoza.
Ugy tettzik mondá máriánna, hogy apatert ma eleget fárasztottuk. azért hagyuk holnaprá atöbbit.
Tsak valami hasznát láthassam felelé apáter, örömest beszéllek. de talám az aszonyok unták meg hoszas beszédemet.
Az aszony azt jól gondolta. mondá télámon. és a házához is kisérem az aszonyt.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 104)