Ne mennyünk arra mondá télámon. nem is kel arrol szólnunk.
Követem kegyelmedet felelé apáter. mert természet szerént ahoz tartozik agazdaság. mivel valamit eddig mondottunk a resttségröl, vagy az idö jól el töltésének modgyárol
szollottunk, azért mi nem.......itt a páter félbe hagyá. mert
látá hogy télámon nevetve a fejit tsoválá. monda is arra, oh! látom hogy kegyelmednek unadalmat okozok. azért inkáb halgatok
Nem, nem páter uram. mondá máriánna, mi kegyelmedet örömmel halgattyuk.
Meg mondgyamé kegyelmednek páter uram. mondá télámon hogy miért nevettem. azért hogy észre nem vette kegyelmed; maga magának ellenkezöt mondot. a mint a sokszor meg történik a beszéd közben. mert hogy egyeztethet meg kegyelmed két ellenkezö dolgot. azt mondá kegyelmed. hogy a resttségröl. vagy az idö jól el töltésének modgyárol szollottunk eddig. ha resttségröl szol kegyelmed, a mely az idö vesztésnek modgya, nem szolhat kegyelmed az idö jól el töltésének modgyárol. az ellenkezö volna.?
Azt gondolám. felelé apáter. hogy valamely nagyot vétettem. de örömmel látom hogy nintsen kegyelmednek más panasza tsak e, talám még esem volna. ha jol meg visgálta. volna kegyelmed, mert valamit mondottam, nem ók
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 107)