a romlásra vezethetné, erröl jóbb tanátsot nem lehet néki adni, mint a melyet ád nékünk egy filosophus. aki elönkbe tévén egy emberséges embert, például veheti azt minden, fö képpen egy nemes ember. a napot mondgya, az imádságon kezdem el, az istenektöl az egésséget kérem. kérem azt hogy betsületben tarttsanak a respublicaban, hogy barátimot meg tarttsák a hadakozásba, szerentsétlenségtöl meg oltalmazák. hogy a munkámnak haszna lehessen, xenoph.memor.5.
Ihon mondá télámon, egy pogánynak imádsága.
Valo, felelé a páter. hogy ha a sziv ahoz vagyon kaptsolva, de másképen a nintsen meg tiltva. hogy joszágunk ne legyen, vagy hogy azt ne kérjünk, hanem ameg vagyon tiltva, hogy azt se ne szeressük, se azal roszul ne éllyünk. tudta is az a filosophus, hogy egy emberséges emberhez nem illik ahoz ragaszkodni, vagy talám még azt is meg látta elöre. hogy. kegyelmed gántsot fog találni egy nehány száz esztendök mulva beszédében, azért igy felel kegyelmednek. azért kérem a joszágokat, hogy az isteneknek böségel adhassak, hogy baratim szükségiröl tehessek, és hogy meg gazdagittsam, és fel ékesittsem házamot.
Hogy hogy mondá angyélika, ollyan embereknek, akik az igazán valo vallásnak vilagoságát nem üsmerték, még is ollyan ditséretes gondolattyok lehetet, azt minékünk halálba kellene szégyelenünk.
A valo felelé apáter, de halyuk továbra is mit mond nékünk ez az emberséges ember, de tsak amunkámért adgyák meg az Istenek a mit töllök kérek, mivel ha munkálodom jóbb egésségem vagyon, és frissebb vagyok. és ugy ahadakozást is inkáb el gyözöm, jó egésségem lévén. és munkálodván, a házamot gazdagá tészem, reggel fel kelvén ahoz megyek, a
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 115)