volté, midön az attya házátol el hozta, éppen nem volt felelé azur, soha semmiröl, se nem látot, se nem hallott volt, de a nékünk elég, ha a mi aszszonyaink tudgyák a házban valo munkát. midön az attyok házát el hagyák, és ha engedelmes természetek vagyon. a férjek hamar meg tanittyák a gazdaaszszonyságra, leg elsö dolga a férfiunak, és az aszszonynak. házaságok után. a, hogy kérjék az isteneket meg tanitani a férfiat, hogy oktathassa az aszszonyt arra. a mi, mind egyiknek, mind másiknak jóvára lehet, és világosittsák meg elméjét az aszszonynak, hogy meg tanulhassa, és meg tarthassa, azt, a mire az ura tanittya Ötet, mihent észre vevém hogy a feleségem fejér festéket tenne az orczájára, hogy fejérebb lenne, és vereset hogy pirosabb lenne.
Erre fel kiálta télámon. ah! páter uram. menyit szól kegyelmed a mi aszonyaink ellen. akik kendöznek, nám a régi uri aszonyoknál is volt az a szokás?
Valo felelé a páter. mert nintsen semmi régiebb a véteknél, de egy kevesé várokozon kegyelmed és meg láttya hogy szenvedték azt. hogy azt meg látám, kérdém egyszer a feleségemtöl. ha szeretett volnaé engemet. ha meg akarván ötet tsalni gazdagnak mondottam volna magamot. és a sok ezüst mi hellyet. tsak fejér onat talált volna, igaz arany helyet, hamis arany mivet, és hamis gyémántokot, erre azt felelé nékem hogy nem szeretett volna, szerettél volnaé hát engemet, hogy ha az ép, és jó termetü testem helyet, valamely fogyatkozások lettek volna bennem, és azokat el fedeztem volna elötted, házaságunk. után pedig valamely tsonka. vagy bennaságot láttál volna bennem? minden bizonyal nem szerettelek volna felelé erre a feleségem, hogy hogy gondolhatod hát, azt, mondám erre, hogy ate fejér, és veres festéked nekem inkáb tessék, mint
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 123)