a magad személlye, gondolodé hogy az illyen szem fény vesztés, sokáig tsalhassa az ollyan személyeket kik együt laknak, nem kelleték többet mondanom feleségemnek, mert mind azokat el hagyá. és azután tisztességes maga rendihez illendö ruhát visele, és mint hogy egyszer azt kérdé töllem. hogy ha nem tanithatnámé meg olyan mesterségre, hogy ne tsak tettzenék, hanem valojában lehetne szép, azt felelém néki, hogy annak nintsen jób modgya, mint testének fáradságával meg frissiteni egésséges szinét, erre valo nézve. nem kell mindenkor ülni, hanem munkálodni, járni, másokat dolgoztatni, és még segitteni, ha igy tselekeszik, mind az egésségnek használ, mind maga hivatallyát végben viszi.
A páter, mosolyogva télámonra tekintvén, kérdé tölle. hát kegyelmed mit mond ezekre, a kegyelmed fö aszszonyai tseleksziké ezeket, de még nem végeztem mind el, mert a fellyeb emlitett ur; erre is inté a feleségét, hogy a ruháit maga tisztogatná, maga fogná esze, atésztát maga gyurná, mert az ételt jobban meg kivánná jóbb egéssége lenne, és az orczája fris piros posgás és jó szinbe volna,
Ez a valoságos kendözés mondá erre angyélika,
Nohát angyélika, mondá télámon. tsak irjad fel a kapudra, hogy te ollyan titkos orvoságot tudtz tsinálni a mely széppé tészi az aszonyokat, és az az, orvoság atészta gyurásbol áll, meg lássuk hogy mennyi uri aszszonyok fognak tölled orvoságot venni.
Ne nevessen kegyelmed anyira. felelé angyélika, mert ha az igaz, hogy a munka, a járás kelés, erössé tészen. és az orczát meg frissitti, ugy tettzik hogy az illyen az igazán valo szépség, nem a festékel való.
De hogy ismét a gazdaszszonyrol szollyak, mondá apáter., a bizonyos hogy nem a szépség ád bövséget aháznál,
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 124)