élünk. a melyet küld nekünk. tekénttse meg kegyelmed azokot. kik a joszágokot el hagyák. ök azt különösön hagyák el, azaz, meg válnak. a joszágokhoz valo szeretettöl. vagy is annak birtokátol. mert a minémü életet akarnak élni, meg nem egyezik avilági gazdaságal, de más formában kezdik azt birni, és szükségekre forditani, nem is birják ök azt önnön magok, hanem a közönséges társaságal birják, és azt tarttyák, hogy azt illyen képpen birni, és szükségekre forditani, az Isten rendelését, és gond viselését meg nem sértik, mivel ugyan az ö gondviselése küldötte azt nékik., aki is azt akarja, hogy abbol éllyenek, másként, fösvénység volna abbol nem élni.
De tudgyaé kegyelmed azt, hogy az illyen személyek noha a joszágtol meg váltanak is. mind azon által, egy szers mind el nem költik a mijek vagyon, söt még. mint hogy jó gazdák, holmit félre tésznek. tehettségek szerént jövendöre.
példának okáért eszerént tselekeszem hát én a gyermekimmel, a kiknek holmit meg tartok szükségekre, a mennyiben lehet töllem, ö magok semmit nem birnak, de én általam mindent birnak, ugyan erre valo nézve teszem tehát félre egy negyed részit jövedelmemnek, nem fösvénységböl, hanem azért, hogy még szükségek lehet arra.
Meg is azt kérdem kegyelmedtöl, mit tudok én abban. mi történhetik, az én tseledimmel, jóbnak itélié kegyelmed azt, hogy semmit nem tévén félre, akor adosságban verjem magamot. ha valamely szükséges állapotba esnének, azt tilttya nekem a jó gazdaszszonyságnak rendi, azt gyakran halottam egy okos, és értelmes embertöl, hogy az adosság ugy mégyen a házhoz, valamint a farkas a júh akolban. vagy
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 134)