De mint hogy, mind ez, igen nagy gondoságot kiván. és ugy történhetik, hogy a gazdaszony nem vigyáz. maga mindenre; meg betegedhetik, vagy valamely más dolog meg gátolhattya, azért igen szükséges hogy valamely jó gondos aszonyt vegyen maga mellé. a kire bizhassa a gond viselést, kezében adván annak mindeneket számban, meg is mutassa néki hogy mindeneket szép rendel a maga helyén tarttson, hogy holmit kinek kell ki adni, és szamot tarttson arra, a mit ki ád. a mit pedig bé veszen, a maga helyére tegye.
Nézük meg már mitsodásnak kell lenni annak a gondviselö aszonynak, leg elöbször, az italt ne szeresse, álmos. és rest ne légyen. a férfiakal valo trétsélést ne kedvellye, mindenre jól számot tarttson. az urát, és aszonyát szeresse, és mindenekben hasznokot keresse.
De viszá térek ismét avásárlasra, meg veszem tehát azt a mi a házhoz szükséges, átallyában, de többet nem, tsak amenyi szükséges, erre kell vigyázni, mert ha sokat adnak a tselednek, annyi mint ha el veszet volna, még annál inkáb zörgölödik.
Ezt jol mondgya angyélika, mondá télámon, mert a mely lonak sok abrakot adnak, az el kapja az urát.
Nem is felejtettem még el, mondá angyélica. egy spanyol példa beszédet, a mely azt mondgya, no hartes tus criados. de pan yno. tepedirá queso. ne adgy elegendö kenyeret tselédidnek, és nem fognak tölled kérni sajtot, nem kell ezen érteni, hogy ne kellesék szükségre valo kenyeret nékik adni, anyit, a menyi kivántatik, hanem hogy nem kell azt tékozlásal adni, mert azt meg unván, mast is fognak kérni, azért amit adnak nékiek, elegendöt kell adni, denem. kell meg terhelni, nem is kell. nékiek egy félét adni.
E valo angyélika. mondá apáter, ebböl ki is láttzik az emberi nyomoruság, mi nem tsak kételenek vagyunk enni, de még meg is unnyuk az ételt, ha mindenkor egy féle, valo hogy nem mindenikét, példanak okáért, soha meg nem unnyuk, a kenyeret, és avizet. ebböl ki is tettzik, hogy ez a kettö, természet szerént valo eledele az embernek, de a gyengeség
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 142)