annak minden ré.zit, szerencses leszen az az örökös ur, a ki kegyelmedet. királyné.ává té.zi öröksé.é.ek.
Oh! nem kell mé. ötet ditsé.ni. mondá té.amon. mé. egyik ré.zit el hagyta.
Ugy tettzik felelé.angyé.ika. hogy semmit el nem hagytam.
Azt el felejtetted mondá té.ámon, hogy mitsoda. rendet. kell. tartani aháznál.
Oh ké.em kegyelmedet mondá apáter. ne éllyünk viszá az angyé.ika jó akarattyával. erröl maszor is szolhatunk. de mit gondol kegyelmed, illiké.a fö aszonyokhoz adolog?
Né.em ugy tettzik, felelé.té.ámon,. hogy nem igen nagy ékessé., egy fö aszszony kezé.en a gusaly.
Mind azon által. felelé.a páter, azt látá kegyelmed hogy a tellyesé.el illik egy betsületes aszonyhoz. én azt tartom. hogy semmi ugy ditseretire nem fordul. akár mely fö aszonynak, mint a ké.i munka, mivel azt minden ember láttya, hogy nem szüksé.böl dolgozik, azé.t, minden ember azt fogja mondani. hogy jó erkölcsböl, és jó termé.zetböl tselekeszi.
Nem ditsé.etes dologé. az Isten. és az emberek elöt. a midön a fö aszonyok, a mint láttyuk. mind ré.i, mind a mostani idökben, el akarván üzni a henyé.é.t, a vé.eknek anyát, jó pé.dát adnak adologra, magok vé.ben viszik, vagy segé.tik vé.ben vinni az olyan dolgot; a melyet, ké.elenek volnának pé.zen meg venni, és illyen formán meg kimé.lik a költtsé.et, vagy is azt a pé.zt, a melyet azé.t a munkáért kelletet volna adni, és a melyet magok vitté. vé.be, a szegé.yeknek adgyák, mivel agazdagnak. a szüksé.en felyül
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 149)