valoja, a szegényeké, mind a természetnek, mind az Isten törvénye szerént.

Régen halottam már beszélleni monda télamon, a penelopé vásznárol. de azt tartom hogy a tsak mese,

Immár vagy mese, vagy nem, felelé apáter, elég ahogy, az a régi auctor homérus, elönkbe adgya. hogy mitsoda szokás volt az ö idejében, mert ha szinte sok fabulát elegyit is verseibe, mind azon által nem szötetné penelopét. egy királynak feleségét. ha abban az idöben a leg fövebb renden lévö aszszonyok is kézi munkát nem szoktak volna mivelni.

Lássuk meg másut, hogy mi formában beszélteti ez a poéta hectort, a bizonyos hogy mostanában meg nevetnék az ollyan fejdelmet. aki ugy vigasztalná a feleségét. ha azon siránkoznék, hogy atáborba megyen. mondván, ne törodgyél én rajtam. meny viszá a házhoz, legyen gondod a munkára, tsak a gusalyrol gondolkogyál, dolgaztassad szolgáloidat. és hagyad a hadakozást az emberekre. hom. illiad és a midön a hector halálának hirét meg vivék, a poéta azt mondgya, hogy a felesége. oly igen meg ütközék a hiren., hogy szövén, a vetöllöt ki ejté akezéböl. ezt mostanában tsufos dolognak tartanák, mind azon által, akoron anem volt. és abban az idöben, egy kiraly fiához, hozzá illet. igy beszélni feleségének.

Hagyuk el a mesét. és mennyünk a historiára, tudom nem kételkedik kegyelmed abban., hogy az augustus felesége fö aszony nem lett volna. mivel az ura Császár lévén. tsak nem az egész világnak ura volt. még is mitsoda formában tesznek ditséretet felölle. és a Császár felöl, hogy a mikor

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 150)


Előző oldal | Következő oldal