szálottam volna, de az el mulik. adgyatok egy széket a paternek, igen köszönöm az aszszony jó akarattyát, felelé a páter, egy kevesé viszá fordulok házamhoz, és egy kevés idö mulva viszá jövök, ugy is elegen vannak it azaszonyal, tellyeségel el nem botsattyuk kegyelmedet páter uram. fel kiálta télámon, a Grofné elött ne szaladgyon kegyelmed. mivel azért hoztam ide, hogy halgassa a Cathechismust.
Kegyelmed mindenkor tsak trefálodik felelé a páter,
Tsak had beszéllyen mondá angyelika, ugy kel halgatni, mint ha a halot beszélne.
Angyelika, kérdé télámon. mit értesz azon ahalotton.?
Én halált értek, felelé angyélika, mert a mitsoda életet éll kegyelmed, nem egyéb hanem halál. ugyan azon is hagyá apater tegnap beszédit.
Nézük tehát pater uram. mondá télámon, hogy bizonyithattya meg kegyelmed azt, a mit tegnap mondot.
A nékem nehéz volna felele apater, mert én azt nem mondom a mit angyelika. Isten örizen attol hogy kegyelmed. vagy valaki ellen szollyak. a mit tegnap mondottam avétek ellen volt, és oda senkit sem értettem, hanem azt akartam mondani, hogy aki rosz életet éll, az az, élet, olyan mint a halál.
Ugyan is kérem kegyelmedet, keresztenyi életé az a mikor tsak nem felit az életnek az ágyban töltik. és a mikor.– – – –
Ah’ egy keveset hagyunk ki abbol páter uram. fel kiálta télámon., igen sokra számlállya kegyelmed.
Követem kegyelmedet felelé a páter, azt igen könnyü volna fel számlálni, példának okáért hány orakor kél fel kegyelmed?
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 21)