föképpen az embert. ugy hogy, gyalázatos volna. akor alunni. a midön az egész természet ébren vagyon. söt még a nap is midön reggel a kegyelmed ágyára terjeszti fényeségét. ugy tettzik, mint ha a szemére hánná az idönek, az agyban, hejában valo el vesztését. mint ha azt mondaná, hogy nem azért gyujttyák meg a fáklyát, hogy a világánál alugyanak,
Oh! páter uram, fel kiálta angyélika. ezek arestek. azt tarttyák. hogy igen nagy dolgokban világosittya öket akor a nap. valamint ezt is tartotta. az a fejdelem, a ki késön szokot volt fel kelni, és mint hogy el akarák. arrol szoktatni, egy fö renden lévö személy hozája menvén, az ágyban találá, és mondá, hogy lehet az ágyban lenni ilyen késön,? én már illyen illyen helyeken voltam, és illyen illyen dolgokot vittem végben amiolta fel költem. én pedig felelé afejdelem, több dolgot vittem végben mint magad, noha mindenkor álmodtam. mivel az én egy ora alat valo álmom, többet ér annál, amit magad egész nap dolgozol.
Annak a fejdelemnek volt esze mondá télamon. bironak is teszem kegyelmedet abban páter uram. mert hogy kivánhattya kegyelmed hogy a fö renden lévö személyek fö képpen az aszszonyok ollyan regel kellyenek fel mint a munkások? üsmerek ollyan jó regel valo fel kelöket, a kik abeszelgetés közben el alusznak, az ebédet vagy a vatsorát alig végezik el. hogy el szunnyadnak, és igy, ezek a jó regel kelök semmire valok..
Azok felelé apáter, kik illyen formában haszontalanná teszik magokot a sok nyukhatatlanságért, annyit vétenek, mint azok, kik sokáig maradnak az ágyban, kinek kinek, meg
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 31)