mutatná magát az aszszony eleiben. de söt még alkalmatlanságal jár. és kedvetlenségel tekéntheti, mivel tudom hogy esös idöbe, tsak két mély földnire sem szeret el menni. azt is hozá teszem. hogy még ebben a dologban szorgalmatoskodik, addig sok mulattságtol meg foszttya magát. a melyet nem igen könnyen hagya el.
Ez igy lévén, a resttség. a mely ajó tselekedetel nem igen alkuszik meg, el halasztattya az el menetelt, végtire ki is veti az elméböl, keresvén valamely okot hogy illyen illyen mulattságot nem kel azért el hagyni, illyen illyen látogatást félre kel tenni, egy szoval azon igyekezik, hogy azt el halasztathassa, mind azon által, az illyen dolog tsak haszontalan, és aresttségtöl jö, noha bár fáradságal mennyen is végbe. példának okáért tegnap sétalni volt az aszony, ha a hinto el törvén. nagy fáradságal és meszünnen kelletet volna is viszá jöni. de az a fáradsága ha nehéz lett volnais, érdem nélkül lett volna.
Igy szeretem hogy beszéllyenek. mondá angyélika.
Abban bizonyos légy angyélika, mondá máriánna, hogy ezek nem hejában valo beszédek, igen is akarom hogy ide jöttem,
A Grofné szégyent tészen rajtam mondá apáter, már nem is merem követni beszédemet.
Távul legyen páter uram, mondá máriánna, sött még igen kérem kegyelmedet, hogy kövesse beszédét.
Engedelmeskedem hát az aszszonynak. mondá a páter, és a mint felyeb mondám, hogy restnek tselekedete érdem nélkül vagyon. a nem egyéb. mert minden tselekedetiben a resttség miat, tsak a maga mulattságát tekénti. és tsak ollyan szándékbol tselekeszi, hogy magát, meg menthesse azoktol a faradságoktol. a mellyekel jár. a másoknak valo szolgálat tétel.
Most veszem észre mondá télamon. máriánnának, hogy igen távul vagyunk attol. a mit mi eddig tartottunk.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 35)