hazugságot,. és hogy azok, kik valamely hirt hallanak még ahoz valamit tésznek. mint ha valamely részek volna benne.
A nintsen külömben mondá erre apáter; talám termeszet szerént valo okát is lehetne annak adni. mivel hogy az elmék nem mindnyájan egy aránsuak, attol vagyon. hogy a négy személyek, kik egy szers mind hallották a hirt, nem egy aránsu elmével fogták. és tartották azt meg, az egyike, tisztán és világosan meg értette. a másikának az elméje homályosan fogta meg. és igy atöbbi is, és mikor azt mindenik elé beszelette. másoknak, mindenik más képen beszélette elé. az után az a hir kézröl kézre menvén, és valaki azt fél fülel halván, nem érti hogy fejérvárt vették meg, hanem föld várt. ugyan eszerént is mondgya másoknak. és igy a szegény hirt. két ora alat másá változtattyák.
Illyen formán tehát mondá mariánna, nem kellene hirt halgatni.?
Én azt nem tartom, felelé apáter; sött még azt mondom. hogy tartozunk tisztességesen azokot halgatni. ugy is vagyunk az országban. mint valamely nagy hajoban. és mint hogy nagy tunyaság volna valakitöl, a szélvésznek idejében, a hajó fenekén maradni, és nem segitteni másoknak, szintén ollyan nagy gondolatlanság, és háláadatlanság volna nem gondolni azal. a mi a fejdelmet. és az országot illeti. vagyon ollyan idö, a melyben. lehet tudakozodni, és ha egyébel nem lehet segitteni. leg aláb az imádságal. de mindenkor abban tölteni az idött, aresttség, és vétkes volna.
Mint hogy páter uram. mondá. angyélika a restekröl vagyon a beszéd mondgya meg kegyelmed azt nekem. nem rest életüeké azok, a kik egész élettyeket; a látogatásban. és az udvarlásban töltik. semmit mást nem mivelnek. ihon ö
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 48)