belsö képpen az ollyan férfiakra. kik aszonyi életet élnek, kik ollyan elégségesek magokal, mint ha az ország dolgában járnának. én azt tartom, hogy a nem ajó erkölcstöl, hanem, az ész fogyatkozásátol vagyon. mert ha magokrol gondolkodnának. meg kellene halni szégyenletekbe. látván azt, hogy mitsoda, meg vetéssel. vannak mások az ö haszontalan voltokhoz.
De hogy szól angyélika. az aszszonyokrol. mondá télámon.
Miért ne szollanék. felelé angyélika. nem mind egyé mikor az ollyan férfiakrol szollok., a kik nem jóbbak az aszszonyoknál. holot nékik jobbaknak kellene lenni, és igy az aszszonyokrol is szollok.
De követem az aszszonyokot. mint hogy már magunkrol is kell szollanom, lehetetlen nem nevetni. mikor a mi aszonyainknak lágyságokot, és meg mozdulhatatlanságokot látom, regel, két, harom oraig egy széken meg nem mozdulnak. valamint a kö bálványok. mikor az aszony fejét fel tsinálom, és magát fel öltöztetem., ugy tettzik mint ha kö farago volnék. a ki hol egy képen. hol más képen forgattya a kö képet, hanem tsak a külömbözés vagyon közöttök. hogy a mi tsont képeink beszélnek, és minket haragal pirongatnak.
Az is mulattság nekem, mikor ollyan aszszonyokot látok, a kik soha sem járnak, a kik soha husz lépésnire sem mennének a templomba; hogy ha hintoban nem tennék öket, midön pedig viszá térnek, azt mondhatnák, hogy valamely nagy utrol jönek viszá, ollyan fáradton vontattyák fel magokot agráditson, az után, alig vagyon anyi erejek. hogy a szájokban tegyék a falatot. és ha kérdik töllök asztalnál. az aszszonynak tettziké hogy ebböl az ételböl adgyak. azt felelik nagy kényesen. magam sem tudom ha ehetnémé.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 56)