azt, a mi nem teremtetet, tudni illik az Istent, mivel mind azok amiket látunk. magokat nem teremtették, hanem kezdeteknek kel lenni. azért azok ollyanra vezetnek minket; a mi nem teremtetett, és igy fellyeb fellyeb menvén. tsak aközönseges értelem is meg üsmérteti velünk. hogy vagyon olyan meg foghatatlan dolog, a melyet mi nem láthatunk, aki is ura lévén mindeneknek, mindeneket teremtett, rendel. éltet, vezérel, és meg tart. és a nem más hanem az Isten.
Az egész természet hirdeti nékünk ezt az igasságot, sött még a mi magunk vakságát is hogy ugy mondgyam meg mutattya nékünk, mert semmi jobban meg nem üsmérteti azt velünk, hogy mástol függünk, mint a hogy, testünk, és lelkünk lévén, mindeneket látunk azok által, és ök önnön magokot nem láttyák,
A midön tehát, az Istent, mindenek. és mi magunk kezdöjének, és meg tartojának üsmérjük, akoron. egy szers mind, meg is üsmérjük az ö jóságát. böltseségét. örökké valoságát, és az ö hatalmát. ebböl következik hogy ez az elmélkedö üsmerettség, a munkálkodo üsmerettségre vezet. tudni illik, az Isteni szeretetre. tiszteletre, szolgálatra, és az ö néki valo engedelmeségre.
Illyen képen természet szerént is lehet gondolkodni, de hogy jóbban el hitessük magunkal ezt az igazságot, a mellyen áll boldogságunk, az Irások is azt ki nyilatkoztatták, a tráditiok meg bizonyitották, és véghetetlen tsudák meg petsételték.
Ez az igazság, egy szers mind bizonyságot is tészen ez élet után. az örökké valo életröl. és annál is bizonyosab az öbizonysága, hogy az Isten, mind maga, mind pedig a fia által tett nekünk arrol igéretett, és hogy az a fiu, azért lett emberré. hogy azt az örök életet el nyerhessük, meg mutatván az utat. a melyen kell járnunk. és eröt is ád arra az jó tselekedetre, a melyel el érhessük. azt az örök boldogságot.
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 67)