hiszük, és látván. hogy mely méltó a szeretetre; és mely igen szeret minket., mi is szerettyük ötet, meg igérte nékünk az örök életet. ha parantsolatit meg tarttyuk. azért azt reméllyük, tudván, hogy végben viheti nagy hatalmábol; amit akar joságábol. ezeket nevezik tehát, hitnek. reménségeknek, és szeretetnek, ezek ollyan három jó erkölcsök. amelyek együvé vannak foglalva.
De az élet után, ahitnek, és a reménségnek., vége lészen, és tsak a szeretet marad meg örökké, mivel hogy ez is leg nagyob ahárom közöt.
Erröl a szeretetröl szabot tehát akristus nékünk rendet. azért hogy meg tudhassuk. miképpen kellessék. szeretni, ugyan ezért is. minek utánna elönkbe adta volna az Istennek. két parantsolatit, hogy ötet szeressük, tellyes szivünkböl, lelkünkböl, és elménkböl. az az. hogy inkáb, mint sem magunkot., és felebarátunkat, mint magunkat, utánna tészi, hogy ez a második parantsolat. hasonlo az elsöhöz, és hogy ebben akét parantsolatba. foglaltatnak ajövendölések. és atörvény. meg akarván pedig mutatni,. hogy a szeretetnek. nem kell henyélönek lenni. azért azt mondgya másut. hogy aki ötet szereti, a meg is tarttya az ö parantsolatit. valamint hogy öis meg tartotta. az ö Attyának parantsolatit. és az ö szeretetiben maradot, ebböl azt tanulhattyuk. hogy nem elég. tsak. a rosztol el távozni. hanem még jót is kell tselekedni.
Azt nem mondhatni. hogy midön. azIstennek nagyságárol. elmélkedünk. és az ö tsudálatos voltát imádgyuk. midön azt visgállyuk., hogy minden az ö akarattya, és rendelése szerént történik, és hogy ö minden helyeken. és tselekedetinken jelen vagyon. azt nem mondhatni mondám. hogy mikor a lelket illyen belsö elmélkedésekel táplállyuk, hogy mind ezek. ne legyenek tselekedetek., mivel az imádások, imádságok, fohászkodások;
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 69)