páter. meg kell nékiek engedni. hogy had futkossanak. a verö fényen. szélben, esöben, hidegben, melegben. fö képen had jatzodgyanak tekét, a meg erösitti a karjokot; de meg nem kell engedni. hogy mindenkor tsak a játékba tölttsék az idött. mert azután semmire nem adnák elméjeket, a tántzot is meg lehet nékiek engedni némelykor.
De a nem fér az én fejembe, mondá télámon, hogy lehetne anyi féle dolgot, egy olyan gyermeknek a fejében tölteni, aki alig tud szolni?
Méltan tsudálhattya azt kegyelmed felelé a páter. mivel én azt nem mondottam. hogy a fejekbe tölttsék ezt agyermeknek, mihent szolni kezd, hanem azt akartam mondani hogy mihent a gyermek szolni kezd, kezdgyék mindgyárt ezekre oktatni, mert hogy ugy mondgyam. akor kezd az elméje tsirázni, és ezekre lassanként tanithattyák, mind addig valamég az annya szárnya alat marad.
De jó nevelés nem lehet. hogy ha tsak meg nem intik a gyermeket, a vétekröl. a melybe eshetik. mivel abölcs azt mondgya, hogy a bolondság. a gyermek szivéhez vagyon kötve. és az intésnek veszeje. azt onnét el üzi, nem kell tehát ö tölle kiméleni az intést, mert ha ötet meg ütöd veszövel, abban meg nem hal, és meg szabaditod az ö lelkét, mondgya abölcs, prov. 22.15.23.13. ollyan szükséges ötet meg inteni, hogy gyülöli ötet az, aki meg nem inti, a ki pedig meg inti, a szereti.
Az Isten parantsollya tehát fenyitégben tartani agyermeket, az Isten parantsollya nékünk, mondgya lactencius, hogy mindenkor agyermeken tarttsuk kezünket, az az. hogy mindenkor meg inttsük ötet. mikor roszul tselekeszik, ne hogy, anagy kegyesség, és szeretet, idövel meg ronttsa szokását, azt; nem tsak a gyermek jóva kivánnya az atyáktol, és az anyáktol, de söt még, az atyáknak, és az anyáknak, jovokra
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 92)