hálákot. mind azokért a jó téteményiért, a melyeket vettél joságátol., fö képpen. hogy tégedet meg tartot azon anapon, és meg oltalmazot azoktol a szerentsétlenségektöl, a melyekben eshettél volna
2. kérjed kegyelmét. hogy meg üsmérhesed vétkeidet a melyeket tselekedtél azon anapon, hogy azokért botsánatot kérj. és magadot meg jóbbittsad
3. visgáld meg lelked üsméretit mind azokrol a vétkekröl,. a melyek rend szerént valok, erre valo nézve juttasd eszedben mind azokot a tselekedeteket a melyeket tselekedtél regeltöl fogva estig, és nézd meg hogy mitsoda vétket tselekedtél azokban. jusson az is eszedben, ha azon a napon voltálé valamely kisértetben., ha annak engedtélé, vagy ellene állottál; hogy mitsoda társaságban voltal; ót mitsoda roszat tselekedtél. rosz példát adván beszédedel. és tselekedetedel, hogy az idöt jól, vagy roszul és tsak haszontalan töltöttedé el.
4. Meg látván hogy miben vétettél, töredelmeségel bányad azokot, kérj azokért alázatoságal botsánatot Istentöl; és ted fel magadban hogy azokot többé nem tselekeszed. és az elmédben azokot meg tartván.. leg elsö alkalmatoságal. azokot meg gyonyad
De ha oly szerentsétlen volnál., hogy azon vétkek közöt volna valamelyik halálos., oh’ Istenem! fiam, fel ne kely addig helyedböl, még böségel meg nem siratod nyomoruságodot. és meg nem bánod, hogy oly igen bántottad azt a nagy, és szent Istent., kérj azért botsánatot tölle., és fogad fel néki. hogy azt meg fogod gyonni;
kérjed kegyelmét. hogy meg ne haly abban a nyomorult állapotban, oh ! kedves fiam, hogy lehetne aluni félelem. és nagy nyughatatlanság nélkül, a midön a lélek üsméret. terhelve vagyon halálos vétekel, ha az a félelem meg nem hattya szivedet, azt irtoztato rosznak tarttsad, és azördög tört vett elödben. hogy meg ejttsen; és az örök veszedelemben ejttsen
(IV. Az Ifjak Kalauza: 108)