hogy az Isteni szolgálatban., és a lelkek meg szentelésiben foglallyák magokot
Ezeknek rendelések olyan régi valamint avilág. A melynek kezdetin, az irás azt mondgya, hogy az Isten mindeneket teremtvén hat napok alat, a hetedikét meg áldá, és meg szentelé. munkái végben menetelének emlékezetére, idövel az után uj parantsolatot ada ki, a midön törvényét adá az Izrael népének, akinek rendet szaba. hogy mimodon tisztellyék ötet azon a napon. még ehez. más napokot is ada., a melyeket, azt akará. hogy az ö jo téteményiért valo háláadásban. és népinek meg szentelésire tölttsék.
Ez a rendelés. gyakoroltatot. meg szaporitatot. és nagyob tekélleteségre vitetet az új törvényben gyakoroltatot a hetedik napnak nieg szentelésivel, a mely szentelést a sidok szombattya után valo napra tették. a mi urunk fel támadása, a szent lélek le szállása. és más egyéb titkok napjára, meg szaporitatot sok olyan inepekel, a mi válttságunk titkainak tiszteletére., és azoknak a kegyelmeknek tiszteletékre. a melyeket tett Isten a szent szüzel. és atöb szentekel, nagyob tekélleteségre vitetet, a mi a szentelésnek modgyát illeti., a mely sokal lelkibb. és tekélleteseb. az ujban. mint sem az ó törvényben volt, a mely, az apostol szerént. semit tekélleteségre nem vit
Ez az uj tekélleteség nem atesti áldozatokban áll, mint az ó törvényben. se nem tsak a testi. és szolgalat béli munkáktol valo meg tartozkodásban. valamint azt tarttyák sokan a keresztyének közöt is. hanem a belsö. és lelki valásbéli tselekedetekben az Isteni ditséretekben, hálá adásokban, imádságokban, a töredelmeségben. jó olvasásban. és
(IV. Az Ifjak Kalauza: 129)